Hát most szólok, azoknak, akiket érdekel. Hogy ne felejtsék el, minden hivatkozás a francia tranzakciós adóra hazugság.
„Nem értek én a gazdaság bonyolult összefüggéseihez, de olvasni tudok. Így aztán, amikor azt olvastam a Le Monde című francia napilap július 26-i számában, hogy a francia szenátus megszavazta a pénzügyi tranzakciókra kivetett adó megduplázását, gondoltam, elolvasom, mit is jelent ez. Eltettem a cikket (mint említettem, tudtam, amit tudtam), úgyhogy idézem: »Ez az adó, amelyet még februárban, a 2012-es költségvetési törvény kiigazításaként szavaztak meg, azoknak a vállalatoknak a tranzakcióit érinti, amelyek tőzsdei tőkeértéke meghaladja az egymilliárd eurót, és amelyek székhelye Franciaországban van.« Ők fizetnek tranzakciós adót (nem illetéket!), a tervezett 0,1 százalék helyett 0,2 százalékot.
Az ügyvéd szerint az Európai Unióhoz való csatlakozáskor Magyarország nem tudta felmérni, pontosan milyen szervezethez csatlakozik. Tudósításunk.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
A nemzeti alapú Európáért akar tenni az intézet vezetőjeként.
Visszatérése most nyert igazán értelmet.
Mondom: elfogadom a volt EP képviselő „legendás” tudását, finom modorát, és azt a hirtelen érkezett szerecsen-mosdatást is.
Aztán hátat fordított és elsétált.
Sohasem a saját erejükből kerültek az ország élére, hanem mindig külső akaratból, ráadásul rendkívüli körülmények közepette. Gali Máté írása.
Úgy fogalmazott: a kultúrát nem őrizni kell, mert az nem rab, nem ápolni, mert nem beteg, hanem mindenekelőtt élni, csinálni kell. Ez különösen így van akkor, ha a kultúra keresztény és magyar.
