„VV: Azt állítod fideszes forrásaidra hivatkozva, hogy bizonyos kérdésekbe nem Orbán Viktornak van a legnagyobb beleszólása, sőt azok a feje fölött dőlnek el. Hogyan kell elképzelni a miniszterelnök és a háttéremberek közti »munkamegosztást«?
RPD: Nehéz megítélni, hogy a miniszerelnöknek kapacitása nincs rá, esetleg csak ráhagyja a háttéremberekre, vagy talán nem is fér hozzá bizonyos források elosztásához. De számos olyan terület akad, amit láthatóan átengedett az érdekszférának. Nemcsak a földbérletek, az uniós pénzek és a közbeszerzések ügyei tartoznak ide, a gazdasági holdudvarnak nagy befolyása van például a közmédiumok számára elkülönített évi több tízmilliárd forint és a frekvenciák elosztása felett is. Ezeken a területeken a kulcsszereplők – ellentétben a politikai pozíciókkal – nem a miniszterelnök, hanem Simicska Lajos és Nyerges Zsolt közvetlen környezetéből választódnak ki. A Közbeszerzések Tanácsának elnöke nem Orbán, hanem Nyerges évfolyamtársa volt. Az uniós pénzek elosztását koordináló Nemzeti Fejlesztési Ügynökség első embere nem Orbán, hanem Simicska cégét, a Közgépet vezette Nyerges Zsolt előtt. A Vidékfejlesztési és a Fejlesztési tárcánál is azt látjuk, hogy a lojális emberek a Nyerges-féle szolnoki körből kerülnek ki. Én például sajnáltam azt is, hogy a minapi interjúban Szöllősi Györgyi nem kérdezte meg a miniszterelnököt, kinevezése előtt hányszor találkozott – találkozott-e egyáltalán? – a fejlesztési miniszterasszonnyal. Ezeken a tereken Orbán láthatóan nem tud úgy játszani, mint politikai beosztottaival. Nem azt mondom, hogy Orbán és Simicskáék között konfliktus van, sőt, valószínűbb, hogy sajátos szimbiózisban működnek. De ha így van, csak azért van így, mert a kormányfő ebben a kapcsolatban nem akar, mer vagy tud konfrontálódni. Nem tudni, Orbán látja-e a végzetes politikai következményeit a most zajló folyamatoknak. Lassan ráég a korrupció vádja, és a látszat szerint vagy nem látja ezt, vagy egyszerűen nem tud tenni ez ellen semmit.
VV: Akad olyan vélemény, miszerint a gazdasági unortodoxiának fontos belső korlátja lehet az, hogy az oligarchák a stabilitáshoz, nem pedig a válság mélyüléséhez vezető gazdaságpolitikában érdekeltek. Erről mit gondolsz?
RPD: Nem hinném, hogy politika legfelső szintjén bekötött üzletembereket különösebben foglalkoztatná az ország sorsa – különben nem lenne ilyen látványos a tarolás és nem kerülnének felszínre a helyi szinten csalódott, kifizetetlen alvállalkozók ügyei. Megkockáztatom, a párt sorsa is csak a források reprodukálhatósága végett fontos szempont. Ez egy befektetés. A Fidesz az elmúlt tíz évben egy profi politikai-gazdasági gépezetként működik. Ellenzékben nem sajnálták a pénzt a médiabirodalom és a párt intézményrendszerének, szervezetének felbikázására. Viszon míg ellenzékben a gazdasági és politikai elit közös céljaként jelent meg a politikai hatalom megszerzése, addig kormányrúd mellett az egyes szereplőket eltérő érdekek is vezethetik. A hátország számára az is kielégítő forgatókönynek tűnhet, ha rövid távban gondolkodik és a választásokig hátralévő idő alatt szerez forrásokat, amivel a következő ciklusok alatt is tud gazdálkodni. Nyilván a politikai felelősséget hordozó miniszterelnököt más motívumok (is) mozgatják. Az unortodoxia más tészta, az Matolcsy György találmánya. Ő abszolút Orbánhoz kötődik. Azt viszont nem értem, hogy ha a miniszterelnök a belső felhasználású forrásokat érintő döntésekben nem vesz részt, a külföldi befektetőkkel pedig harcba keveredik, akkor mitől várja az ország fellendülését.”