„A magyar nemzet első számú nemzeti érdeke a nemzet fennmaradása. Ebből a szempontból pont egy olyan (ráadásul demokratikusnak nehezen nevezhető) történelmi döntés bizonyult sorsfordítónak, amely a gyakorlatban igencsak korlátozta a nemzeti szuverenitást: a kereszténység felvétele. A mindennapi életet befolyásoló egyházi szabályok és az önálló törvénykezési jogkörrel rendelkező egyházi személyek nehezen egyeztethetők össze a nemzeti szuverenitás fogalmával. Mégis, az európai keresztény nemzetek közösségéhez való tartozás jelentős mértékben hozzájárult a magyar állam megerősödéséhez, a nyugati műveltség terjedéséhez, a társadalom és a gazdaság fejlődéséhez.
Ugyanígy a nemzeti érdeknek megfelelő volt az Európai Unióhoz történő csatlakozás. De mi a nemzeti érdek a szuverenitás megosztásával járó uniós tagságban? (...) Magyarország egy olyan közösséghez tartozik, amely a világ legnagyobb gazdasága, legnagyobb kereskedelmi blokkja, legnagyobb működőtőke-vonzó övezete és legnagyobb humanitárius segélyezője. Ráadásul tagságán keresztül a közösségnek az életét befolyásolni is tudja. (...)
A szuverenitás megosztása valójában jelentős mozgástérbővüléssel járt. Történelmük során soha ekkora szavuk nem volt még a magyaroknak. Szavaink súlya ráadásul jóval meghaladja az ország népessége és gazdasága által indokolt mértéket.”