NATO, Eurázsia

2012. május 23. 07:23

A nyugati sztereotípiákkal szemben az orosz biztonság- és katonapolitikai gondolkodás nagyon is pragmatikus, még ha paranoiába hajlik is. Körbenéz, és megkérdezi, hogy ki, ha nem a NATO fenyegethet bennünket?

2012. május 23. 07:23
Zord Gábor László
MNO

„Az orosz lobbanékonyságot hangsúlyozó nyugati sztereotípiákkal szemben ugyanis biztonság- és katonapolitikai gondolkodásuk nagyon is pragmatikus, még ha paranoiába hajlik is. Körbenéz, és megkérdezi, hogy ki, ha nem a NATO fenyegethet bennünket? Ki bír azzal a potenciállal, hogy bántson minket? A válasz Kína minden erősödése ellenére a mai napig a Nyugatra mutat, a rakétavédelmi program pedig csak megerősíti ezt, egybecsengve történelmi alapú, zsigeri ösztönükkel. Félreértés ne essék, nem új – kelet-közép-európányival keletebbre tolt frontvonalú – hidegháború körvonalazódik itt. Hiszen nagyot változott a világ, s az a gazdasági, kommunikációs és ideológiai elkülönültség, mely 1946 és 1989 között érvényesült, már nem térhet vissza. De a katonai térképeken a vonalak fennmaradnak, a hatósugarakat körzővel húzzák. Ezzel pedig érdemes a közvéleménynek is tisztában lennie, ha nem akar abban a cukormázzal leöntött, »a történelem vége utáni« álomvilágban élni, melynek eljövetelét 1991-ben oly sokan, oly meggyőzően vizionálták. Azt mondani sem kell, hogy a putyini Eurázsia-vízióval mindez aligha lehet kompatibilis.

Ők ott, mi itt. Ha mi leteszünk egy rakétát, letesznek ők is egyet, vagy valami egész mást az aszimmetrikus válaszadás jegyében. Mondjuk ráteszik a kezüket a gázcsapra, vagy csak úgy tesznek, mintha rátennék. Ha hisszük, ha nem, mindenki sebezhető valahogy. És persze Washingtonból nézve más a perspektíva, mint Brüsszelből, pláne Budapestről. Más bőrére, egy tengerentúli agytrösztben könnyű koncepciókat gyártani arról, hogy miért is lesz jó így a rendszer, ha a periférián kissé huzatos is marad.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 33 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
blogen
2012. május 23. 10:30
A Transzeurázsia Gerincvezeték jelentősége Kína vagy Irán számára egyértelmű ugye, az USA flottája uralta világtengerek megkerülése a szárazföldön, ezzel az energiabiztonság garantálása a kínai piac számára, míg Magyarország az orosz importfüggőség kiváltásával profitálna belőle és azzal, hogy az alternatív gázvezeték csapja Budapestre költözne, így az EU energiaellátásához a magyarokkal való jóviszony is nélkülözhetetlenné válna, aminek következtében még a Kóhn banditák is villámgyorsan felfedeznék, hogy végső soron élharcosai vagyunk mi a szent világszabadságnak. Törökország számára a nagy előnyt az jelentené, hogy az Észak-Ciprusi Köztársaságot elismernénk, hiszen az EU cserbenhagyta őket, így az elismerésük és felvételük az EK-nak hasznot hozna, de még ennél is jobban profitálna belőle, hogy ténylegesen befolyást tudna kiépíteni azon arab országok felé, akik miatt szakított Izraellel. Azt látjuk, hogy jelenleg Edorgan két szék között a seggén ül, mert hiába balhézott össze Izraellel, nem sikerült ezt semmilyen befolyásra váltania az arab országokban, hiszen ott Törökország továbbra is csak a volt gyarmatosító, így se erős zsidó katonai szövetségesük és a nagyhatalmaktól független fegyverellátójuk, se középhatalmi befolyásuk nincs. Egy EK keretei közé viszont valószínű, hogy a levantei arab államok szívesen integrálódnának és ez végső soron valamilyen mértékű török elsősorban gazdasági befolyás kiépültét eredményezné a közel-keleti térségben, végül mégiscsak nyereséggel zárva az edorgani kalandorpolitikát. Közép-Ázsiának lehetőséget nyújtana egy EK arra, hogy az orosz befolyástól függetlenül definiálják magukat és fejezzék be a nemzetépítés folyamatát. Mint ahogy nekünk magyaroknak, úgy nekik se feltétlen vonzó egy Moszkva központú orosz hatalom befolyási övezetébe sodródni, ami nem azt jelenti, hogy ellenségek lennének az oroszokkal, ahogy mi sem, hanem csak azt, hogy túl közel nem akarnak kerülni. Ráadásul a centrális fekvésük jelenleg inkább átok, hiszen távol vannak a világtengerektől, viszont egy transzeurázsiai vasút és gerincvezeték ezt megváltoztatná. Ahogy történelmük során sokszor, úgy most megint megnyílna a nagyléptékű eurázsiai szárazföldi kereskedelem Kína és Európa közti fővonala rajtuk keresztül, ami eddig történelmi léptékben mindig hatalmas gazdagságot hozott Közép-Ázsiára. Irán kitörési lehetőségét az elszigeteltségből mind gazdasági, mind politikai értelemben nem nagyon kell magyarázni. Bár a tagságuk nem tekinthető automatikusnak, mert a nyitott gazdaság sértheti a jelentékeny monopolisztikus gazdasági hatalommal rendelkező papság érdekeit. Legalábbis addig, amíg nem tudatosítják, hogy többet nyernek a versennyel, és a gazdasági fejlődés révén az elsősorban gazdasági ok miatt elégedetlen fiatalság leszerelésével, mint gazdasági hatalmuk jelenleg formájának fenntartásával. Őszintén szólva meglepő, hogy a politikailag rendkívül fragmentált Közép-Eurázsia országai eddig nem szövetkeztek össze. Az én véleményem az, hogy csak a nagyformátumú idea hiányzik ehhez. Egy olyan komplex gazdasági, politikai és stratégiai előnyöket felmutatni tudó közösség eszménye, amely a jelenlegi eurázsiai centrális hatalmi vákuumban egy új erőközpontot hoz létre: az Eurázsiai Közösséget.
drieno
2012. május 23. 09:04
ha az oroszok szétnéznének, azt látnák, hogy Kína rég lekörözte őket és most az USA-t készül a NATO-val való emberkedés csak a dolgok tehetetlensége miatt fut úgy, ahogy az igazi ellenség már túl erős
Királyvizet Károlyira
2012. május 23. 07:41
jóvan gabi. ha annyira fenyegetve érzed magat a nato-tól menj nyugodtan ororszo-ba. ugyanis úgy kezdődött, hogy visszaütött.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!