Itt a kis nagykirálynőség ideje!

„Egy igaz-szívű királynő tudja: az ő királynősége mit sem ér, ha nem képes másokra figyelni, másokat szeretni, másoknak adni. Ha valaki azt mondta volna nekem tíz évvel ezelőtt, hogy a megaláztatás csodálatos dolog, és hogy a perfekt kényelemből nem sokat tanul az ember, valószínűleg kinevettem volna, és valamiféle cinikus poénnal eltereltem volna a témát, hogy bele se kelljen gondolnom: »Mi van, ha igaza van?«. Pedig ez a »spirituális duma« sokkal egyszerűbb, mint amilyennek elsőre hangzik. A lényeg: mindannyiunknak meg kell dolgoznunk azért, amink van. Azoknak is, akiknek mindenük megvan, mi több, azoknak a legnehezebb. Mert ha úgy vagyunk sikeresek az élet bármely területén, hogy nem dolgoztunk meg érte, az Univerzum, a karma, a sors, Murphy, vagy Isten (ki-ki válassza ki a neki tetsző variációt) kiegyenlíti a számlánkat.

Ha valaki a világ leggazdagabb családjába született, annak majdnem olyan esélytelen az egészséges életre, mint a világ legszegényebb családjába született gyereknek. Mi több, ez utóbbi sokkal nagyobb eséllyel kiált fel: »Ez tarthatatlan állapot, tennem kell valamit, ki kell törnöm a szegénységből.« A gazdag viszont csak rettenetesen hosszú, megaláztatásokkal teli úton less képes beismerni: minden egyes fillérért meg kellett dolgoznia valahogy, egy apróbb, vagy nagyobbacska szenvedéssel. Ma te is és én is egy olyan világban élünk, ahol egy légkondicionált szupermarketben kiválaszthatjuk, hogy a rozsos vagy a magvas zsemlét vegyük meg. Olyan kényelem szolgál ki minket – még azt is, aki egy 20 négyzetméteres szuterénban lakik –, ami néhány évezreddel ezelőtt egyáltalán nem volt evidens.”