„Érzem a billentyűzeten megdermedő ujjaimon, hogy öncenzúrára ösztönöz az amerikai külügyminisztérium rólunk készült, legfrissebb országjelentése. Az emberi jogi gyakorlatról közzétett bírálat is éppen ettől félti a magyar sajtót: az öncenzúrától. Igaz, az okokat másban leli fel: a magyar médiahatóságok jogkörében.
Nem tudom, honnan, milyen forrásból és milyen mélységben tájékozódtak a magyarországi viszonyokról az országjelentés készítői, s ha nem működne bennem az öncenzúra, leírnám tippjeimet. Így csak arra szorítkozom, hogy egy hangyányit elfogultnak és egyoldalúnak nevezzem a jelentést, amelyet mintha Charles Gati és Paul Lendvai együttesen diktáltak volna. Megszólal a régi, recsegő lemez, amely mindenekelőtt a romák üldözésével, a »gyűlölet szításával«, antiszemitizmussal vádaskodik, szemünkre vetve, hogy »a romák elleni diszkrimináció tovább nehezítette az oktatáshoz, a munkához, az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésüket«. (...)
Ha nem működne bennem az öncenzúra, akkor azt írnám, felháborító ideológiai prekoncepcióval és vádaskodásokkal van tele a jelentés, a magyar viszonyokról halvány segédfogalmaik sincsenek, politikai egyoldalúságuk és a tárgyilagosság teljes hiánya pedig a diktatúrák propagandistáit idézi.”