„A közösségi média, amely a felhasználók fejében egyre inkább egyet jelent a webbel, nem kínál igazán nagy ügynökségi bevéteket - összehasonlítva a korábbi bevételekkel -, ahogy nézem az ügynökségek egyre inkább csak kiszolgálói, munkás toborzói az ügyfelek által épített platformoknak. Ezeket a szerepeket pedig kis cégek - gyakran egy-két személyes ügynökségek - is el tudják látni, pláne, hogy képesek jóval kissebb nyereséggel is működőképesek maradni. A Google+Facebook tengely miatt a médiavásárlás is egyre központosítottabb.
A nagy ügynökségek még ügyfélkiszolgálásban jobbak, gyakran közelebb vannak a döntéshozói pozíciókhoz és ebben a kicsik többsége még hiányosságokkal küzd, a klasszikus gyártásszervezésben viszont már nem igazán versenyképesek, az ügyfelek egyre okosabbak, saját networköket építenek. Új válaszokat kell találnia az ügynökségeknek arra, hogy »Miért minket?«
A gyártás önmagában nem elég megkülönböztető erő - egy-két extrém esettől eltekintve -, inkább az elérés, és mivel itt nem a klasszikus médiavásárlás működik hanem a hálózatgerjesztés, azok a cégek kapnak több szerepet, akik saját maguk képesek erre és ezt adják el a gyártás mellé az ügyfeleknek. Az ügynökség, aki képes komolyabb tőke nélkül beindítani egy közösségi média jelenlétet, ma előnyben van azokkal szemben, akik csak gyártanak. Az ilyen ügynökségek egyszerre specializálódnak a média egy szegmensére és az ügynökségi munkára.”