„Végre eljött ez a pillanat is: rendeződik húszéves adósságunk, az ügynökügy. Megnyugtatóbb megoldást nem is találhatott volna a kormány, mint hogy egy még felállítandó bizottság felel majd az 1990 előtti állambiztonsági iratok nyilvánosságáért. Új, ismeretlen összetételű és kérdéses jogállású bizottságok általában megoldást jelentenek minden problémára, ha pedig nem, akkor célszerű lesz új bizottsággal kivizsgáltatni a bizottság kudarcának okát.
A május közepéig létrehozandó »Nemzeti Emlékezet Bizottságára« (NEMBIZA) ezek szerint teljesen új, az alkotmányozás idején még ismeretlen szerep is hárul, hiszen az új alaptörvény átmeneti rendelkezéseiben megemlített intézmény eddigi funkciója »a kommunista diktatúrával kapcsolatos emlékezet állami megőrzése« volt. Tiszta szerencse, hogy a NEMBIZA nem valami kérészéletű, nevetséges ad hoc projekt, nem, ez a testület »több évtizeden át« működhet, azt a kis időt meg már féllábon is kibírják a 22 évvel ezelőtt véget ért rendszer érintettjei.
A magyar állambiztonsági iratok ügye tehát egy teljesen homályos, júniustól elvileg már működőképes új bizottság kezébe kerül. Ők döntenek volt komcsik lusztrációjáról, ők kezelik majd az ügynöklistát is tartalmazó elhíresült mágnesszalagokat, előtte ők maguk dolgozzák ki a rájuk vonatkozó működési szabályzatot, és hogy kik az az ők? A kormány által delegált, »a napi politikától független tagok«, akik természetesen »komoly társadalmi, szakmai tekintélyek« (Lázár János közlése).”