Kaki, pisi, cigány

„Lehet rágni tovább a cigánygittet, le lehet írni újra, hogy vannak rendes cigányok (tényleg vannak) meg nem rendes cigányok (azok is), meg nyomor (miazhogy), meg előítéletek (pláne), de ennek semmi értelme. A cigányság helyzetére ez mindeddig nem volt érdemi hatással, és gyaníthatólag ezután sem lesz. Ez egy zéró összegű játszma, ami ráadásul legkevésbé a cigányokról szól, inkább a vitázókról magukról.

Cigányügyben makacsul tartja magát az a tévképzet, hogy »őszintén ki kell mondani a dolgokat«, és akkor majd jobb lesz. Ennek fényében el is hangzott itt már mindenféle állítás, kemény kijelentések és mindnek az ellenkezője is. És nem csak az a baj, hogy ez a »bátor szókimondás«, »píszível való szembemenés«, »tabudöntögetés« néha teljesen olyan gyerekes öncélúskodás, mint mikor az óvodások azt kiabálják, hogy kaki-pisi. De attól, hogy kimondják, még nem lesz sem kevesebb rasszista, sem kevesebb tyúktolvaj. Sőt, a cigányok jó része ugyanúgy nyomorogni fog, akár cigánynak, akár romának, akár orknak nevezik őket.

A magyar cigányság jövőjét nem az fogja eldönteni, hogy ebben az uncsi toposzokkal való autóskártyázásban ki dobja be a végén az Apal Corsát. Az sem fogja eldönteni, ha mantraszerűen ismételgetik a varázsszavakat, miszerint rend, meg felzárkóztatás, meg szegregáció, meg esélyegyenlőség. Sőt, még csak az sem, ha csapott vállú, pohos férfiak azzal akarják bebizonyítani a golyóik meglétét, hogy alakzatban próbálnak menetelni valamelyik faluban.

A cigányság sorsát tök prózai dolgok fogják eldönteni, amikhez nem sok köze van annak, hogy hány ember bűnöző, vagy rasszista: lesz-e elég munkahely, iskola, megfelelő program, kitartás és elszántság, tanár, szocmunkás, orvos, rendőr, pap, pszichológus, civil, önkéntes, mecénás vállalkozó, közjóért aggódó oligarcha, vatevör – cigány és nem cigány - hogy a két kezét fogva egyenként kirángasson a szarból minél több oda lesüllyedtet, cigányt és nemcigányt. Tudniillik a cigányság megsegítése még önmagában nem fogja megmenteni azokat a szétzüllő közösségeket, elöregedő falvakat, munkahely, perspektíva, infrastruktúra nélküli vidékeket, ahol cigányok és nem cigányok (és nem »cigányok és magyarok«) kénytelenek élni.”