Egyemberként

„Szóval értem én, hogy Orbánnak meg Vonának úgy jött a brüsszeli szigor, mint egy falat kenyér, lehet zászlót égetni, békemenetelni. Alkalmat adni a fölsorakozásra professzoroknak, egyházfiaknak, politológusoknak, újságíróknak, vállalkozóknak, középosztály-köröknek - jut is eszembe, hova lett az éveken át oly konokul szajkózott »polgári« a Fideszből?

Az a baj, hogy mint rendesen, megint túlpörög a dolog. Például a jobboldali sajtóra oly jellemző módon minden nap egyre nagyobbat kell mondani, mert így lehet hatékonyan bizonyítani a hűséget a folyvást növekvő hazafiságot, ami aztán már beteges burjánzásba csap át. Végül meg az lesz, hogy tartani kell magunkat a sok marhasághoz. Mint a sunyiskodó Orbánnak magát most ahhoz, hogy nem lesznek ám megszorítások.

Nem azért aggódom, hogy esetleg a krahácsnyomók figyelik azt a sok hülyeséget, ami elhangzik, mert figyelték eddig is, és röhögtek a bolhán. Persze az most a baj, hogy ha az elefánt is kap egy kokit meg a bolha is, akkor nem a bolha találja viccesnek a dolgot.”