Fukuyama vs. Orbán

„Abban ugyan igazat adok Fukuyamának, hogy vannak olyan pontok, ahol valóban túllépett a Fidesz azon, ami elegáns, vagy az én ízlésem s a nyugati politikai kultúra szerint való (ilyen valóban például az adópolitika alkotmányos elsáncolása), ám nem gondolom, hogy Orbán arra használná felhatalmazását, hogy az ellenzéki sajtót elhallgattassa. A Klub Rádió működési engedélyének megvonásáért magam is tiltakozom, azt elfogadhatatlannak tartom. A médiahatóság döntése azonban az alkotmányozástól igencsak messze esik, még akkor is, ha az intézmény élén egykori fideszes delegált ül. Hisz az Alkotmánybíróság vonatkozó döntése elég egyértelműen megmutatja, hogy a kormány a médiaszabályozás területén sem élvezhet monopóliumot a mai Magyarországon.

További problémám Fukuyama érvelésével, hogy teljesen legitimnek tartja a nemzetközi beleszólást a magyar belügyekbe. Bár a cikk elején maga is elismeri, hogy Orbán legálisan nyert 2/3-os parlamenti többséget, úgy véli, demokratikus dolog, ha nemzetközi és európai (a két szint között egyáltalán nem is különböztet) testületek kézi vezérléssel próbálják befolyásolni a hazai politikai gyakorlatot. Természetesen ahogy a kormány, magam is elfogadom az Unió megfelelő szerveinek adott felhatalmazás alapján történő eljárásait. Ám elfogadhatatlannak tartom, hogy egy működő jogállam (hisz mint láttuk, a hatalmak magyarországi elosztását formailag Fukuyama sem kritizálta) kormányát külföldről próbálják kioktatni. Vajon fordított esetben mit szólna a neves professzor, ha a magyar külpolitika próbálna hasonló lépéseket tenni egy hasonló alapon autoriternek vélt amerikai vagy európai kormánnyal szemben? Ha e szcenárió képtelenségét belátjuk, akkor már világosabb Fukuyama üzenete.”