„Barroso önhöz intézett, barátságtalan hangú levele taktikai elem, vagy tényleg elegük van belőlünk?
Az unió több mint hétszáz kötelességszegési eljárást folytat különböző tagországai ellen, ebből ránk tizennégy jut. Ideje, hogy a magyar emberek, különösen a magyar értelmiségiek ráébredjenek, hogy a brüsszeli fórumokon a nemzetállamok a saját érdekeiket próbálják érvényesíteni. Ez időnként konfliktusokkal jár. Aki Brüsszelben soha nem vállal konfliktust, az nem képviselheti jól a hazáját. Nem kell megriadni, nem kell bebújni az asztal alá, hanem nyílt vitákban meg kell védeni az álláspontunkat. A bátorság nem csak karakter, de életforma is. Egyébként lehet, hogy elegük van belőlünk. Túl sok minden történik Magyarországon, túl gyorsan, és naponta jelentenek fel minket náluk, merőben itthoni gazdasági és belpolitikai indíttatásokból. A tavalyi választások előtt Magyarország fuldoklott a korrupcióban, szétesett a közigazgatása, reménytelen volt a gazdasági rendszere, élt itt tízmillió ember, 3,8 milliónak volt hivatalosan állása, és közülük 1,2 millió nem fizetett adót, tehát alig több mint két és fél millió ember tartott el tízmilliót. Amikor ezt elmondom Brüsszelben, mindenki megdöbben, hogy ilyen ország nincs, az ilyen ország szétesésre van ítélve. Minket azért választottak meg, hogy ezen változtassunk, és ezt tesszük, mégpedig gyorsan, nagyon gyorsan, mert Magyarországnak már nincs eljátszani való ideje.
Közjogi ügyekben is jócskán kapunk kritikákat külföldről, pergőtűz alatt áll nem egy új magyar törvény, az új magyar alkotmány. Miért?
A magyar balliberális oldal óriásit bukott a választásokon, természetes tehát, hogy európai testvérpártjaik, a hozzájuk húzó média és értelmiségi holdudvar kiemelt figyelmet szentelnek az itteni helyzetnek, és a magyar átalakításokat eleve mély ellenszenvvel fogadják. Aki azt hitte, hogy ezeket a támadásokat meg lehet úszni, az álomvilágban él. A dolgunk csak annyi, hogy kellő erővel és derűvel viseljük. (...)
Ön szerint igazak azok a mostanában szárnyra kapott hírek, amelyek szerint Brüszszelnek annyira elege van önből, hogy informális csatornákon már keresik az utódját?
Öreg baka vagyok a politikában, mi több, néhányszor már a választók ki is adták az obsitomat. Sokat láttam, sokat megértem ebben a szakmában. Amikor ilyen rémhírek keringenek, akkor úgy érzem, hogy jó úton haladunk, és ilyenkor érzem politikai közösségünk erejét is. Egy erős, a nép által támogatott ellenzéki párt nem abban reménykedik, hogy valahogy majd belülről szétesik az ellenfele, vagy valahol messze egy nagyhatalmi központ majd – a demokrácia nagyobb dicsőségére – kiüti riválisát a kormánykerék mögül. Egy életerős ellenzék inkább abban bízik, hogy képes olyan teljesítményre, amellyel egyfelől el tudja téríteni a kormány szándékait, másfelől pedig maga mögé tudja állítani a választók többségét. De abban reménykedni, hogy majd valakik leváltják nekik a miniszterelnököt, nos… ez szánalmas, nem?”