Karácsonyi ének – ma

„Maga a mindennapi politikai tevés-vevés már untatta, talán csak a viszálykeltés, a konfliktusgerjesztés emelte az adrenalinszintjét. Nekimenni az ellenzéknek, az Uniónak, az ENSZ-nek, a spulnikészítőknek, szabadságharcot indítani a matematika imperialista törvényei ellen – az igen. Most is izmozik a púniós főfunkci. Mert elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. De majd kiosztunk neki egy kokit.

A hatalom élvezete azonban még mindig borzongatóan édes volt. Nem is az, hogy ha az ember úgy akarja, ellenfele máris a kamerák kereszttüzében csörgeti a bilincseit. Bár szórakozásnak ez is megteszi. Hanem inkább az, hogy néha úgy érezhette, talán már nem is ember, hanem... Még belegondolni is bizsergető volt.

Most mégis nyugtalanul hánykolódott, és hirtelen egy különös figura képe derengett fel álmában. »A feje búbjáról ragyogó tiszta fény sugárzott, amely mindent láthatóvá tett«. Ki vagy te? – tudakolta a Politikus megilletődötten.

– »Elmúlt karácsonyok szelleme.« Időutazásra hívlak a múltadba – s ahogy ezt a szellem kimondta, már szippantotta is be őket egy olyan vakítóan világos fénycsatorna, amilyet a Politikus még sosem látott...”