„Forradalommá érlelődik-e a görög munkásság, a görög dolgozók harca? Nem tudjuk. Mint ahogyan azt sem tudjuk, hogy vörös zászló kerül-e az Akropoliszra vagy az európai munkásság első 21. századi nagyszerű küzdelmét elnyomja-e az európai tőke. Követik-e a görögöket az olasz dolgozók? S Európa legszervezettebb munkássága, a német kilép-e a kispolgári jólét elvesztése miatti siránkozásából, és elzavarja-e a német burzsoáziát?
Mire lesz ereje az európai nagytőkének? Politikai trükkökre, kormánycserékre, a dolgozók manipulálására? Szabadjára engedik-e a szélsőjobboldalt, a mai kor fasisztáit? Indít-e háborút a nagytőke, hogy levezesse az otthoni feszültségeket? Megtámadják-e Belaruszt, vagy éppenséggel Iránt?
Miért hangoztatja a NATO főtitkára, hogy a NATO a válságok rendezésére született, és nem arra, hogy a válságban feloszoljon? Miért jelenti ki Németh Zsolt, a Fidesz egyik legbefolyásosabb személyisége az USA-ban, hogy alapvető érdekünk az USA és a NATO európai katonai jelenléte? Mire készülnek a NATO és az USA vezetői a hátunk mögött, a dolgozó népek háta mögött?
Egységes lesz-e az európai tőke? Ma még minden családi fotón mosolyognak. De holnap? Mi van, ha nem Görögország esik ki az euróból, hanem Németország lép ki onnan? Ő megteheti, ő az erős, a legerősebb. Mi lesz, ha Európa irányítását az eddigi német—francia páros helyett egy régi-új konstrukció, a német-orosz szövetség veszi át? Ha az európai és az orosz tőkét már nem csak az Északi Áramlat köti össze, hanem a világ újrafelosztásához fűződő közös vagy hasonló érdekek?”