Németország: a sas felszáll

„Az uniós vezetők, Barroso, van Rompuy, Merkel és Sarkozy utóbbi időszakban tett kijelentései világossá teszik: elkötelezettek az euró megmentése, vagyis a mélyebb integráció mellett. Egyesek jobban kifejtve arról beszélnek: az eurózóna tovább halad az egységesülés felé, az eurózónán kívüliek pedig ott maradnak az integráció második sebességében. Angela Merkel megszólalásai pedig előrevetítik: Németország éppen az Európa jövője iránti felelősségtudatból veszi magára a vezető szerepet – és kezdi el lassan a saját érdekei mentén átszabni az európai politikát. A németek címerállata, a sas újra felszáll.

A vita pedig valójában innen indulhat a Németországon kívüli tagállamokban, különösen a hozzánk hasonló félperiférikus országokban: mi lehet a helyünk, a szerepünk ebben az átalakuló Európában? Tegyünk meg mindent, akár szuverenitásunk további feladása árán is a mélyebb integrációban való részvételért? Csatlakozzunk huszonegyedik századi labancokként Európa egészséges, jól működő, jövőképes magjához, vállalva egy esetleg már kijelölt szerep elfogadását?

Vagy kerekedjen felül kuruc énünk, és a régről ismert, történelmünkben talán több jót és inkább kevesebb rosszat adó, hozzánk hasonló kultúrát képviselő hatalom helyett ajánljuk fel koronánkat, fele királyságunkat az orosznak, a töröknek, az arabnak vagy Kínának, végső soron bárkinek, akitől szűkös mozgásterünk akár minimális növelését várhatjuk? Vállalva azt is, hogy a mozgásterünk növekedése helyett esetleg csak elszigetelődés lesz a jutalmunk, a szép reményű szövetséges pedig beáldoz minket az örökkön tartó sakkparti egy következő lépésénél?”