Beszélgessetek, magyarok!

„A szakszervezetek félpályás útlezárást tartanak, mert a kormány szerintük nem beszélget velük a munka törvénykönyvének tervezett változtatásairól, az egyetemisták azért, mert úgy vélik, nem folynak megfelelő egyeztetések a felsőoktatás átalakításáról, és még sorolhatnánk a panaszokat a rendvédelmisektől a tűzoltókon át a bankárokig. És tényvalóság, a kormány nem egyeztet, majdnem pont ugyanúgy, ahogyan az elődei: alkotmányt, médiatörvényt éppen úgy különösebb párbeszéd nélkül nyom át, mint adójogszabályokat. Ráadásul nemcsak az ellenfelek nem beszélgetnek egymással, de azok sem, akik elvileg egy táborban vannak. A kormány és a Fidesz-KDNP frakciók közötti akadozó párbeszédre utal az eva eltörlése körüli vita: egyenesen Orbán Viktornak kellett megszólalnia a frakciók előtt ahhoz, hogy jobban értsenek a szóból (bár a morgolódás még tart).

Sokszor azonban nem azért nincs egyeztetés, mert beszélgetni valóban nehéz, hanem mert a másikat érdemesnek sem tartjuk arra, hogy egy asztalhoz ülve meghallgassuk. És ebben nincs sok különbség a politikai osztály és az civil szféra kultúrája között. Ha őszinte meglepetés képes övezni egy fotót, amelyen az egyik párt (LMP) frakcióvezetője a Parlament folyosóján beszélget egy másik párt (Jobbik) frakcióvezetőjével, és ettől még egyikből sem lesz közismert fasiszta vagy radikális zöld, akkor ne lepődjünk meg azon, ami mindebből következik.

Azon például, hogy a politika friss erői sem fognak máshogyan viselkedni, mint idősebb társaik, főleg, mert ezt a kultúrát szívták magukba az elmúlt húsz évben. Az egyetemi érdekvédők Hoffmann Rózsa oktatási államtitkárral - a politikus minden közismert hibája ellenére - azért sem akarnak különösebben beszélgetni, mert csak annyira tartják, mint amit a tüntetésükön elsütött zuhanyrózsás és rózsavizes viccek kifejeztek. Ők inkább Navracsics Tibor miniszterrel akarnak csak tárgyalni. Az se meglepő így, hogy Deutsch Tamást, a Fidesz EP-képviselőjét séróból hajtotta el az Egymillióan a sajtószabadságért Facebook-csoport, amikor a politikus beszélgetésre invitálta volna a miniszterelnököt nyílt vitára kihívó csapatot. A beszélgetés ehelyett »faszozásba« fulladt: előbb a képviselő kérdezte, hogy az elutasítás "lófasz-e a párbeszédre", majd a csoport egyik szervezője jelezte ("ki a fasz Deutsch Tamás"), hogy nem tartják vitapartnernek a politikust, aki nem mellesleg maga is fontos szerepet játszott abban, hogy a vitakultúra ilyen, a pubertás nemiségbe hajló ívet írt le húsz év alatt.”