„Hetente értesülünk róla, hogy eladósodott emberek a végrehajtó elől a halálba menekülnek. Ragályként terjed, hogy az adósok kivetik magukat elárverezésre ítélt lakásuk ablakából, erkélyéről, vagy a végrehajtó érkezése előtt fölgyújtják a házukat. Hírek sorjáznak, az olvasó borzong, jobb esetben megérinti a tragédia, rosszabb esetben fásultan lerázza magáról a közölteket. A parlamentben késhegyig menő viták folynak többek közt az adósmentő csomagról is. A törékeny emberi élet a politika zúzómalmában érv vagy ellenérv?
Alig több mint egy hónapja S. Éva a kilakoltatására érkező végrehajtók elől kivetette magát óbudai lakása ablakán. Hetvenhét éves édesanyja feljelentést tett, szerinte a lányát a halálba hajszolták. Rendőrök kíséretében a végrehajtó becsengetett S. Évához, aki, amikor közölték vele, miért keresik, becsapta az ajtót, és bezárkózott. Hallotta, amint látogatói elkezdik feltörni a zárat. Döntött. Huszonegy éves lányának írt egy SMS-t (»Nagyon szeretlek, de már nem bírom ezt az igazságtalanságot. Bocsáss meg nekem!«), majd kiugrott az ablakon.
S. Éva alighanem azokhoz tartozott, akiknek egyetlen vagyonuk a lakásuk, amelyben laknak. Metróvezető volt, anyja szerint csak a gyerekének élt. Pszichiáterek mondják, az öngyilkosság többnyire beszűkült tudatállapotban következik be. Nem nehéz elképzelni, mit érzett ez az asszony, amikor rátörték a lakása ajtaját. Drasztikus közlés volt: ez már nem a te lakásod, ez nem a te életed, te mész az utcára. Nem számít, hogy hajnalban kelsz, hogy egész nap egy sötét alagutat látsz, emberek tízezreit szállítod a metróban, és még soha senkit nem sodortál bajba, pedig ezer gond húzta a vállaidat. Nem számít, hogy az anyád idős, a lányod meg még túl fiatal az önálló élethez. Nem számítasz. A banki tartozás foglya vagy, nem egy ember, hanem csak egy adós, akitől el lehet venni mindent, ha nem tud fizetni.”