„– Nem veszíti el a kritika az élét azzal, hogy túllő a célon?
– Amit elmondtam, abban semmi túlzás nincs, azok tények. Ami pedig a diktatúrákat illeti, azoknak nagyon sok fajtájuk van. Soha nem hasonlítanám Sztálin, Hitler vagy Mussolini országlásához azt, ami most történik. Vannak burkolt, áttételes önkényuralmak is, ahol léteznek a demokrácia díszletei: az Orbáné ilyen.
– Ha már a média szóba került: az utolsó politikai formáció, amelynek színeiben ringbe lépett a DK előtt, az a bokrosista MDF volt. Mindkét alakulat megkapta már a médiapárt jelzőt. Élnek-e most ennek az előnyeivel és látják-e a hátrányait?
– Voltam pénteken Gyurcsány Ferenccel Nyíregyházán, tagtoborzón. A sajtótájékoztatóra küldött tudósítót az MTI (előtte egy nappal Debrecenbe nem), ám a hírügynökség mégsem adott ki anyagot. Ennyit a „médiapárt” minősítésről. Az úgynevezett elemzők unásig ismételgetik: a Fidesz érdeke, hogy Gyurcsány minél többet szerepeljen, mert csak lejáratja azt az ügyet, ami mellé kiáll. Az MTI eljárása ennek az ellenkezőjét igazolja. És az is, hogy nem engedték a frakcióalakítást. A 2010-es MDF-hez pedig nem célszerű hasonlítani a DK-t, mert az előbbi egy 22 éves, dicsőből nyomorúságossá váló történet végjátéka volt, itt viszont egy új pártról van szó, még akkor is, ha rengeteg volt MSZP-s tagja van. (...)
– Miért lépett mégis be?
– Erre van egy elvi indokom: én csak akkor léptem be pártba – életemben kétszer –, amikor úgy láttam, hogy rendkívüli helyzet állott elő: a demokrácia megteremtése, vagy visszaállítása van napirenden. Ez volt a helyzet 1988-ban, amikor az MDF alapító tagja lettem, és ez a helyzet most is, amikor a DK-é. A másik ok Gyurcsány Ferenc személyes kérése volt. Hogy világosabbá váljon, vagy legalábbis legyen jelzése annak, hogy ez nem egyszerűen az MSZP utódpártja. Gyurcsánnyal 2005 óta közeli személyes kapcsolatban állok, írásaimban következetesen kiálltam a politikája mellett, az ő személyes hívása ugyanúgy sokat nyomott most a latba, mint tavaly Dávid Ibolyáé.”