Hogy szól a rádió?

„A csoportos létszámleépítéssel persze egyet lehet érteni úgy általában, közmédia-szinten. Az alig nézett, hosszú éveken át pénzlapátként (is) működő MTV esetében például valóban szükségesnek látszik a karcsúsítás. Nem mintha örülnék bármely kolléga útilapujának, persze, hogy nem, de meg tudom érteni, hogy a képernyőn régóta nem lévő Galambtól például elköszönt a médiafőnökség - aligha lehet megmagyarázni, miért kap fizetést az a műsorvezető, akinek nincs műsora. Kérdés persze, mennyivel jobb a Kultúrházat leváltó műsor, hogy igazán telitalálat-e, de ha kevesebb emberrel ugyanolyan, vagy jobb minőségű műsort lehet készíteni a közszolgálatban, az bizony adófizetői szempontból kifejezetten üdvözlendő, sőt, a döntéshozónak kötelező meglépnie az ehhez szükséges lépéseket.

A cél azonban nem lehet más: jó, vagy még jobb minőség. Ha lehet, olcsóbban. Lehet persze, hogy például az imént említett rádióműsort össze lehet hozni így is, hogy tegnap kirúgták készítőinek kétharmadát, de erős szkepszis él bennem. Persze mondhatjuk, hogy várjuk ki a végét, lehet, hogy remek lesz a Kossuth, minek rinyálni néhány közszolgálatisért, mit védem itt ezt a »liberális bandát« (nyilván vannak olyanok a kitettek között, akik barátibb kapcsolatot ápoltak az MSZP-SZDSZ vezetéssel mint a Fidesszel, ez ténykérdés, így van). Hát csak azért, mert amíg a műsor korrekt, hallgatható, informatív, s nem derül ki belőle készítőinek politikai preferenciája, addig az nem is érdekel. Én márpedig ezt tapasztaltam. Sokszor talán túlzásba is vitték az óvatosságot, a középen állást.

A politikai alapú tisztogatásnak tehát semmi értelme nem lenne, nem nyerne vele semmit a kétharmad, csak veszítene a jó híréből - gondoltam korábban, s mivel a Rádió egyik vezetője egy magánbeszélgetés során el is mondta a kinevezése után nem sokkal, hogy ami jó, azon nem tervez változtatni, nem lesz felforgatva fenekestül a rendszer, nem is számítottam ilyesmire. Az azóta szerzett tapasztalatok mégsem azt mutatják, hogy a váltásoknál a minőség javítása lenne a fő szempont.”