Finnya, egy párhuzamos valóság

„Amit firkászaink beleolvasnak Orbán szövegébe, az pont nincs benne: a Nyugat eszméjének vagy hagyományainak, civilizációjának elvetése. Orbán egy II. világháború utáni projektet kritizált, ami szerinte - és sokak szerint - megbukott. Ez csak akkor volna egyenlő a »Nyugat fikájával«, ha a Nyugat is csak fél évszázada létezne. Ám érdekes módon épp a korábbi Nyugatra hivatkozva szokás jobb helyeken védelmezni a Nyugatot.

Most akkor a Nyugat minden éppen aktuálisan létező viszonya, minden egyes politikusának a döntése automatikusan védendő, és »nyugati«, szemben az azokat érő kritikákkal, melyek nem azok? Ha egy ország politikai vezetése korábban a korlátlan bevándorlás mellett döntött, akkor a vezetés nyugati és az azt bírálók nem azok? Ha később inkább megnyomják a »mégse« gombot, az a nyugati? Vagy lehet, hogy a Nyugat nem foglalható bele éppen aktuális intézkedésekbe, és a szellemisége alatt valami mást értünk? Mivé válik a »nyugati civilizáció«, ha minden éppen vezető elit aktuális döntését annak nyilvánítjuk, és az azzal ellentétes véleményt »nem-nyugatinak«? Csak nem buta dogmává? Orbán nem mondott semmi egyebet, mint azt, hogy a néhány évtizede kitalált modern jóléti állam modellje nem működik. Épp ezért ezt a receptet követni badarság volna, még ha Nyugatról érkezik is. A modern, néhány évtizedes jóléti állam azonban nem egyenlő és nem egyidős az »európai« eszmével, szellemiséggel.”