A tüntetők, a bulizók és az állam

„A szűkszavú, de viszonylag kiegyensúlyozott törvény ellenére a kormányzati, rendőri és bírói gyakorlat – parlamenti ciklusokon átívelő folyamatossággal – csorbítja a jogosultságokat. Gyakran mondvacsinált indokokkal megtiltják békés, véleménynyilvánító gyűlések megtartását. A sok-sok régebbi példa helyett hadd emlékeztessek most arra a közelmúltbeli esetre, amikor a Tibetet pártolók tüntetését lehetetlenítette el a rendőrség Orbán Viktor kormányfő buzgó helyeslése mellett. Korábban meg elő-előfordult, hogy az önkormányzat gyorsan „bérbe adta” a területet valakinek, és így időlegesen megszűnt a közterületi státusz (például 2005-ben a Humanista Mozgalom tüntetésének megakadályozása a Fővárosi Önkormányzat és az SZDSZ szerződésére hivatkozva), vagy a már bejelentett tüntetést úgy lehetetlenítették el, hogy a rendőrség »műveleti területté« nyilvánította az utcát (például 2006–2007 egyes időszakaiban a Kossuth teret). Míg tehát a békés megmozdulásokat gyakran veszélyezteti a jogsértő állami döntéshozatal, addig a romatelepeken masírozó fajvédők rendre megkapják a rendőrségi és bírói támogatást. Holott ezek a rendezvények nem békés és jogtisztelő gyülekezések, mert a célba vett és megfélemlített közönség arra kényszerül, hogy részese legyen a rendbontó akciónak.

Mi következik mindebből a Hatvannégy Vármegye mozgalom és a Sziget Fesztivál konfliktusában?

Először is az, hogy a fajvédőknek is joguk van a közös, nyilvános szóláshoz. Önmagában a tagok világnézete vagy a mondanivalójuk tartalma nem indok a tiltásra. A mostani időkben, amikor napról napra fogy a szabadság (a sajtószabadság rogyadozik, a személyi szabadság garanciái fogyóban, a sztrájkjog nagyon beszűkült, stb.), az alkotmányos demokrácia híveinek különösen vigyázniuk kell arra, hogy ne pártolják a gyülekezési jog visszametszését.

Ha elfogadnánk, hogy a rendőrség által már jóváhagyott tüntetést utólag meg lehet tiltani a Sziget Kft. és a Fővárosi Önkormányzat között utóbb megkötött területhasználati szerződésre hivatkozva, akkor – azon túl, hogy a törvénysértő gyakorlatot helyeselnénk – adu ászt osztanánk a szabadságellenes rendőrhatósági gyakorlat számára.”