Wass Albert zsákutca

Wass Albert irodalmi munkássága kétségkívül változó színvonalú, mint bárki más íróé. Mint Móric Zsigmondé, aki legnagyobb regénye, az Erdély trilógia színvonalát más jó írásaiban nem érte el. Wass nagy műve, "A funtineli boszorkány" (román hősnővel) a XX. szd.-i magyar irodalom egyik csúcsa, a legelső mágikus-szimbolista könyv. A "Kard és kasza" is óriási, olvasmányos vállalkozás, ha lektűr is. Ui. az "Adjátok vissza a hegyeimet". Röviden: Wass fontos, szerves része a magyar irodalomnak. Tormay Cécile és mások is. Várkonyi pedig... szerves része a felületes, nagyarcú, hazug propagandának.

Várkonyi Tibor remélem erre a hírre életében először jól kicsapta a brét

Az mkp-mszmp-mszp kontinium agitprop mocska mikor lesz végre betiltva és elszámoltatva? Kommunista bűnözöket meddig nevezhetnek még mártírnak büntetlenül?

Jánosnak! Tudod ki Bibó? csak mert tőle idéztél a blogodban, nyilván ezt az oldalát nem ismered. tessék, hogy ismerd meg ezt az arcát is. "Kevéssé ismert tény, hogy Bibó a harmincas években mérsékelten ugyan, de szintén antiszemita álláspontot foglalt el: “Saját országunkban vagyunk e még? Nem. De az ilyen állapotért semmilyen bacillus-pusztítás nem segít. Mi az oka, hogy a szervezet nem termelt antitoxint? Mert már amikor a bacillus belekerült, egy kórosan kettétagolt szervezet volt. Ezen kell elsősorban változtatni. A fődolog nem az, hogy ne legyünk antiszemiták. Sőt, nagyon is nyugodtan legyünk azok. De ne hagyjuk, hogy ebben olyanok is segítsenek, akik ettől nem szűnnek meg ellenfelek lenni” – írta 1938-ban a “zsidókérdés” kapcsán egy vázlatában Ugyanebben az évben történt, hogy nem volt hajlandó aláírni híres értelmiségiek tiltakozó ívét a zsidótörvények bevezetése ellen, mondván: csak olyan tiltakozást ír alá, mely a magyar nép sérelmeivel is foglalkozik. A márciusi front programtervezetében is fontosnak tartotta leszögezni Reitzer Bélával együtt, hogy el kell érni a “külön érdekvédelmet folytató beolvadt németek és zsidók közéleti vezető szerepének és hangoskodásának megszüntetését”.2 Sajátos értelmet nyernek ezek a mondatok akkor, ha meggondoljuk, hogy ebben az időben sem külön zsidó érdekvédelem, sem Volksbund még nem létezett (utóbbi is csak 1938 îszén alakult meg). Bár Bibó a későbbiek során a “hangoskodás” szót “hatalmi helyzetre” változtatta, az asszimilációt hirdető véleményén nem módosított 1945 után sem. Ennek jegyében nem tiltakozott azoknak a sváboknak a kitelepítése ellen, akik magukat 1941-ben németnek vallották. Szavát csak a magukat magyarnak vallók kitelepítése és a kitelepítés embertelenségei miatt emelte fel. Bibó embersége és tisztességessége mellett szól, hogy még ezzel a részleges tiltakozásával is jóformán egyedül maradt. Jellemző rá, hogy asszimilációs elképzeléseivel a kor szelleméhez képest még az enyhébb eljárás híve volt: saját felelősségre vonást szabályozó tervezetében “csak” a magyarországi németek országon belüli széttelepítését javasolta." Elsőre ennyi.