Porhintés helyett

„Meggyőződésem szerint a CIA – noha jelentős, bár az ISI-jéhez egyáltalán nem mérhető ügynökhálózattal rendelkezik Pakisztánban – még ma is keresné Oszamát, ha a pakisztáni barátai közül egy szép nap valaki nem »köp« neki. Innentől fogva a történet végtelenül egyszerű. Ha tudták, hol van Oszama, »betechnikázhatták«. Gyerekdolog. Arról kellett meggyőződniük, irányítja-e még az al-Kaidát, tervez-e valamit Abbottabadból?

A konklúzió szerintem az volt, hogy operatív értelemben a veterán tömeggyilkos »béna kacsa«. Ha nem az lett volna, életben hagyják, és az általa mozgatott szálakon merénylettervek tömegéhez jutnak el. Minthogy azonban az amerikaiak ilyen szálakat nem találtak, Oszamát – mint súlyos, sőt túlsúlyos jelképet – egykori bűneiért ki lehetett végezni. Persze úgy, hogy az egész ISI, az egész pakisztáni légelhárítás etc. egyszerűen befogja a szemét.

Miért is? Mert az ország telis-tele van legális és illegális iszlamista szervezetekkel, s a kormány nem óhajtotta magára venni e »szent harcos« likvidálásának beláthatatlan belpolitikai következményekkel járó vétkét. Nehogy rá szálljon az átok. A többi – az amerikai–pakisztáni viszálykodás – puszta porhintés.”