„Amikor a rádióban meghallottam, hogy hogy Magyarország továbbépítésének új csapása a Corvinus Egyetem lerombolása lehet, megértettem: ami itt zajlik, az csakugyan forradalom, aminek előképe a kínai kulturális forradalom. Ne legyen kétség: ha valahol keletebbre lennénk, a filozófusaink ma már átnevelő táborokban ismerkednének a jellemtisztító fizikai munka örömeivel. (...)
Eleinte csak úgy nézett ki, hogy olyan síktahókkal van dolgunk, akiknek Wass Albert értékesebb, mint József Attila, és valami hozzájuk hű másodvonalbelieket akarnak pozícióba hozni, lehetőleg tíz-húsz évre, ami a mai világban öröklétnek számít.
Nagyon úgy néz ki, hogy megint tévedtünk: nem igaz, hogy az ellenzékben töltött nyolc esztendő alatt semmiféle tervet nem dolgozott ki Orbán és csapata. Egészen bizonyos, hogy már évekkel ezelőtt elhatározták, hogy porig nyomorítják a magyar kultúrát, és arról is gondoskodnak, hogy a saját védett kis kertjeiket kívül az nehogy újrakeljen. A beszántott területeket egyetlen hatalmas nemzeti focipályává alakítják.”