„Egyre nő az elégedetlenség az Orbán-kormánnyal szemben. A tiltakozásokat áprilisban a szakszervezetek kezdik, majd jönnek a rendvédelmi dolgozók és a tűzoltók. Április 16-án a Magyar Demokratikus Charta vár mindenkit - civilt és párthívet egyaránt - a Batthyány-örökmécseshez. Másnap az LMP, 18-án az MSZP tiltakozik. 17-én rendezik az Élet menetét, az is egyfajta protestálássá válhat az Orbán-rezsim ellen. (Ahogy hallom, az "alkotmány" 18-ai szavazására a Fidesz is készül valami önünnepléssel.)
Sokan teszik fel nekem a kérdést, miért nem tüntetnek együtt - legalább a pártok. Nos, a magyarázat egyszerű. Minden párt keresi a saját helyét a Fidesz meginduló népszerűségvesztése nyomán. Megpróbálja megtalálni a saját hangját, a bizonytalanokhoz vándorló szavazókat. Az ellenzéki egységnek még nincs itt az ideje. A kilencvenes évek elején az MSZP és az SZDSZ környékén is sokan idegenkedve nézték az akkori Charta szárnypróbálgatásait, majd egyre izmosodását. Végül az a szervezet motorja lett az Antall-Boross-kormány leváltásának. Tehát nem érdemes panaszkodni, hogy miért külön, és miért nem együtt. Most az a fontos, hogy aki teheti, hallassa a hangját.”