„Elvi alapon utáljuk a csöcsvillantó, nemzetsorvasztó, bűnügyi horroros kereskedelmi tévéket, vagy csak addig, míg nem a mi kezünkben vannak? Ez a »nemzeti oldal« dilemmája tömegmédia-fronton. A médiahatóság eddigi munkássága az előbbi verziót látszik alátámasztani. Amit az IKSZ persze örömmel fogadna. Talán Hoffman Rózsa önkéntes munkát kötelezővé tévő irányelvétől kaptak vérszemet a kereszténydemokrata ifjak. Ők persze nem írnák elő a feljelentést, tudván: van elég önjáró zombi széles e hazában. Örömspiclik, kéjvamzerek, Illyés Gyula hallhatatlan kifejezésével élve: magánszorgalmú kutyák. Ilyen nyíltan rég szólíttatott fel lakosságunk a közérdekűnek álcázott mószerolásra.
A baloldali hatalom után most a jobbos narancskormányzat próbálja meghonosítani a véleménybűn, a morális sértés üldözendőségét. Persze lehet, az egész csak önigazoló alibi-manőver. Nemcsak vakbuzgó hitharcosok, de pragmatikus érdekvezéreltek is vannak a narancstáborban. Akiknek a csöcsvillantás sem fáj annyira, ha reklámbevétele az ő holdudvari kasszájukba csorog. Fel van dobva a kérdés, kik lesznek erősebbek: a hipokriták vagy a fundamentalisták? Mindkét típus bebetonozta magát a fülkeforradalmi centrumba.
Van ugyebár a megélhetési kurzuskonzervatív, akinek az egész jobbos pártépítés csak meló. Amit pompásan külön tud választani a magánéletétől. Profi valláserkölcs-imitátor. Nyilvánosság előtt pátosz, formatervezett családmodell, keménygallér. De amint leteszi a közéleti lantot, visszavedlik normális átlagférfivá. Röhögős altesti poénok sörözés közben, néha, igazi ünnepnapokon beugrik egy fizetős szolgáltató, s azért a pornóoldalakra is rendszeresen odanavigál. Eme típus vezérelve egyszerű, mint a csavaranya. A Zemberek tegyenek úgy, mintha komolyan vennék az általuk hozott prűd jogszabályokat. Mi cserébe úgy teszünk, mintha elhinnénk, hogy be is tartják. Ott pedig, ahol senki nem látja, csináljon mindenki azt, ami jólesik.”