„Annyi bizonyos, a frakciót elhagyó szakpolitikus saját és mások tapasztalataira hivatkozva azt állítja, hogy a Jobbik igen sokat vesztett szavazói táborából az elmúlt hónapokban, s főként diplomás támogatói fordultak el tőle. Vagyis e sugalmazás szerint a nemzeti radikálisok akár a képzettségi határok mentén is szakadhatnak; magyarán, a kvalifikáltabbja kiutat keres a szimpla gyűlöletbeszédre alapozott politikai zsákutcából. Igaz-e ez vagy sem, az idő kihordja majd, mindenesetre az egység repedezni látszik, és nem kétséges, hogy a mostani fejlemények nincsenek ellenére a kormánypártnak.
Feltehető továbbá, hogy az LMP belső ellentétei - noha egészen más természetűek - úgyszintén elégedettséggel töltik el a Fideszt. Ha a balosak és a konzervatívok csakugyan szembefordultak egymással, vagyis kiderül, hogy mégsem lehet más a politika, akkor a mára úgyszintén komoly veszteségeket szenvedett ökopárt csupán vegetálni fog a ciklus hátralévő részében. Orbán Viktor pedig még az eddigiekhez képest is szívesebben deklarálja majd, mennyire partnerként kezeli az LMP-t a parlamentben - ezzel is siettetve táboruk lemorzsolódását.
Erre a mind jobban kirajzolódó helyzetre a szocialistáknak határozottan reagálniuk kell. Pontosabban: el kell dönteniük, ahhoz a trendhez csatlakoznak-e, amelyben az ellenzék másik két alakulata mind jelentéktelenebbé válik, vagy épp ellenkezőleg: megmutatják, hogy egységesek maradnak, és képesek azok érdekében politizálni, akik ma már, alig fél évvel a választások után, úgynevezett biztos szavazóként többségbe kerültek, minthogy 48-45 százalékos arányban elégedetlenek a kormánnyal.”