Orbán csodája

„Orbán Viktor és kormánya – készülvén az adócsökkentési ígéretek és más, tervbe vett kiadások végrehajtására – eredetileg 7-7,5 százalékos hiányszintig kívánta elengedni a költségvetést. E szándékot azonban az Európai Unió, a támogatások megvonásával fenyegetőzve, megvétózta. Hja, Európa nem Amerika, nyilatkozta a minap egy német napilapnak Orbán: a tengerentúl nem sokat törődnek a deficittel. Nem titkolta rokonszenvét e nemtörődés iránt, egyszersmind fájdalmát amiatt, hogy neki az unió előírásaihoz (értsd: a 3,8 százalékos, régen kialkudott deficitcélhoz) kell magát tartania. (...)

Ám van a dolognak egy olyan – az energiaszolgáltatóktól a bankokon át az áruházláncokig nyúló – metszete, amely nagyon nagy bajba sodorhatja az Orbán-kormányt. Tudniillik nem szükségeltetik sasszem annak a fölfedezéséhez, hogy a Nagy Sarc zömmel külföldi, uniós tulajdonban levő vállalatokat sújt, amelyek nemigen fogják ezt a fajta (milyen is?) „patrióta” eljárást szó nélkül tudomásul venni. Németek és franciák, az EU vezéregyéniségei kivált nem. Fellebbezési fórumokat keresnek majd maguknak (amiképp a 98 százalékos visszamenőleges végkielégítési adó, avagy a nyugdíjlenyúlás károsultjai is). Ami folyik, az uniós normák szerint diszkrimináció, és ebben a minőségében megengedhetetlen. Továbbmennék. Ha abból indulunk ki, hogy „nincs ingyen ebéd”, akkor a sarcot valakinek meg kell fizetnie és ez a nem egészen virtuális valaki a szóban forgó multi tulajdonosa, részvényese, általában külföldi állampolgár, akinek vélhetően semmi kedve nincs ahhoz, hogy asszisztáljon az Orbán-kormány tartozásexportjához. (Szabad magyar fordításban: hogy magyar állampolgárok helyett ő fizesse a magyar kormány adósságait, és ki tudja, milyen költekezési tételeit. Mondjuk a debreceni stadiont.) (...)

Magyarországra nézve azt tudom mondani: ez a fajta biztonság immár nem konjunktúra- vagy dekonjunktúra-, hanem Orbán-függő. A miniszterelnök, amikor a költségvetésbe eleve beépíti olyan magánnyugdíjpénztárasok lenyúlt járulékait, akikről még nem is tudja, hogy visszalépnek-e az állami rendszerbe, hazardírozik, talán nem is sejti, hogy mások észreveszik, és azt találják mondani, hogy az Orbán-biztonság nem biztonság. De az, hogy a pénzt máris magáénak tekinti, és arra véli költeni, amire akarja, már látszik.”