„Mint azt a fundamentalista konzervatív Teadélután mozgalom felemelkedése is mutatja, ez a dühös, türelmetlen Amerika nem akarja elfogadni, hogy megváltoztak a játékszabályok, és a reguláció nélküli piacok, az oldalvonalon kívülről szemlélődő állam, valamint a természet kizsákmányolásának ideje lejárt. Tűnjék bár eretnek gondolatnak ilyet állítani az Egyesült Államokról, a közép-európai megfigyelőnek nem kell sok időt eltöltenie ebben a közegben ahhoz, hogy felfedezzen némi rokonságot a keddi eredmények tükrözte amerikai hangulat és a posztkommunista nosztalgia között.
Ezek az emberek – koruknál fogva is – most azt a kormányzást, azt az életmódot és persze színvonalat kérik számon Washingtontól, amelyet akkor élveztek, amikor egy stabil, két-, majd egypólusú világban a globalizáció teljes körű hatásaitól még védve élvezhettek. A XVIII. századi alkotmányt bálványozva – és persze kedvük szerint értelmezve – nem hajlandók tudomásul venni, hogy a valóság nem teszi lehetővé a »boldog békeidők« visszatértét. A szolgáltatások és a pénzügyi szektor illúziójára és buborékjaira épülő gazdaság hosszú távon nem állhatja meg helyét a kiegyensúlyozott, egészséges struktúrájú – némi demagógiával, igazi munkára épülő – gazdaságokkal szemben.”