Politikai katasztrófa, gyalázatos tettek

„A miniszterelnök a katasztrófa másnapján mindenféle vizsgálat elé vágva prejudikálta: »Nem ismerünk olyan jelet, amely szerint természeti oka lehet a katasztrófának, így élünk a gyanúperrel, hogy emberi vonatkozás miatt történt«. Majd rátett még egy lapáttal: »az ország tudni szeretné, ki a felelős a katasztrófáért… Aki ilyen helyzetbe hozta az embereket, annak meg kell kapnia azt a büntetést, amit egyébként a törvény előír. A lehető legszigorúbban kell… fellépnünk«.

Orbán tehát nem mérsékelte, hanem szította a tömegek haragját; nemhogy jogállami keretek között igyekezett tartani az eljárást, de saját kezűleg söpörte le az asztalról a jogállami kereteket. Ezt tette egy álló héten át, újra és újra ismételve a fenyegetőzést. Ne tévesszen meg senkit, hogy »egyébként« a törvényre hivatkozott. Mert közben lábbal tiporta a büntetőjogot, mikor előre kijelölte a jogszerűen csak alapos vizsgálatok nyomán föllelhető bűnösöket. Akiknek (ha lesznek) a büntetőjogi felelősségét nem a belügyminiszternek kell kivizsgálnia – Orbán erre utasította Pintér Sándort október 5-én! –, hanem a független bíróságnak.

A hétfői parlamenti beszéd legrémesebb mozzanata az volt, amit a honatyák elsöprő többsége vastapssal fogadott: a kormányfő maga jelentette be a Mal Zrt. vezérigazgatójának letartóztatását. Hogy lássuk, ez a gyalázat egy valódi jogállamban mennyire elképzelhetetlen, gondoljuk el: az USA elnöke (akit láttunk a kamerák előtt az olajszennyezett tengervízzel bíbelődni) a Kongresszus két háza előtt bejelenti a BP konszern vezérigazgatójának őrizetbe vételét. Rémálom, ugye? Orbán Magyarországán ma ez a valóság.”