„Mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy elszabadul bő egymillió köbméter maró lúg és toxikus nehézfémekkel teli vörösiszap, meggyilkolva kilenc embert, megnyomorítva, nincstelenné téve százakat, kipusztítva patakot, folyót, terméketlenné téve a határt. Mintha lenne bármi helye magyarázkodásnak és mellébeszélésnek, és mintha nem kellene azonnal kipenderíteni a szerkesztőségekből azt, aki ilyen ócska szöveggel próbálkozik.
Orbán Viktor és Pintér Sándor kőkemény vizsgálatot ígért, állami felügyelet alá vonták a bajt okozó timföldgyárat, balkurzusok idején elképzelhetetlen mértékű segítségnyújtásról határoztak, épülnek az új házak, a gazdáknak lesz hol elvetniük a termést, s akárhogy is alakul a kártérítési per, az adófizetők szolidaritásának köszönhetően mindenkit kárpótolni fognak. Mindez valóban elismerésre méltó, ám úgy tűnik, a felelősök keresése és a milliárdos vagyonok lefoglalása akadozik. Sőt, mintha egyeseknek cseppet sem lenne ellenére, ha a Bakonyi-klán esetleg kibújna a hatóságok szorításából. (...)
Kérdés az is, hogy vettek-e át külső beszállítóktól lúgos hulladékokat, például marató anyagokat, hiszen a Greenpeace laborjában olyan vegyületeket mutattak ki a kolontári mintákból, amelyek pusztán a timföldgyártásból nem kerülhettek oda. Ha a lúgok engedély nélkül voltak a szabadban, az önmagában ok a gyárvezetők lecsukására. Ha pedig engedéllyel, akkor a nyomozóknak a környezetvédelmi felügyelőség régi motorosai között is meg kell lóbálniuk a bilincset. És várjuk a választ arra: hozzájárult-e a gát meggyengüléséhez, hogy azt az elmúlt években többször magasították, ahelyett hogy új vörösiszapteret építettek volna ki. Persze értjük, az sok pénzbe kerül…”