„A jó kormányzás több a napi ügyvitelnél, az aktuális túlélőgyakorlat bemutatásánál. De hosszabb távon az Orbán-kormány sikere is azon múlik majd, hogy mit kezd a gazdasággal vagy az oktatás, az egészségügy átalakításával, a Himalája méretű adósságheggyel, az ingatag költségvetési egyensúllyal. Bajnai Gordon alatt az ország tényleges kormányzását átvették a nemzetközi szervezetek, megszűnt a költségvetési-gazdasági szuverenitásunk, csak az éppen esedékes megszorítások végrehajtása maradt a »nemzeti« kormány hatásköre. A Fidesznek hatalomra kerülve rögvest azzal kellett szembesülnie, hogy a távozó miniszterelnök hiánycélja rendkívüli beavatkozás nélkül tarthatatlan, ám ahhoz az Európai Unió – a jóindulatú olvasat szerint a görög hisztéria miatt – ragaszkodik.
Orbán Viktor első, 29 pontos gazdasági akcióterve ezt az aknát hatástalanította, de a szocialista kormányok az elmúlt években ezekből számosat telepítettek, elég csak a devizahitelekre vagy a kórházi adósságokra utalni. A Simor András fizetéséből, a magyarországi bankok kivételezett helyzetéből és az újabb lakossági megszorításokból nem engedő IMF diktátumával való szembeszegülés az első száz nap legnagyobb horderejű eseménye. Ennek a küzdelemnek a kimenetele még nem dőlt el – ráadásul az nagyban függ a világgazdasági folyamatok alakulásától is –, de pontosan jelzi, hogy micsoda roppant feladattal kell megbirkóznia a kormánynak.”