„A kormány, részben tudatosan, részben - meggyőződésem szerint - ösztönösen, politikai érzékétől vezérelve, felismerni látszik, hogy a világban teljesen új helyzet áll elő. Olyan változások mennek végbe, amelyek eredményeképpen a világ nagyobbat változik, mint a kommunizmus bukásával változott, veszélyesebb lesz, mint annak előtte, a rendelkezésünkre álló eszközök rendre alkalmatlannak bizonyulnak a felmerülő problémák kezelésére, és bizony a változás iránya és eredménye - a kommunizmus bukásával ellentétben - nem kedvező az ún. nyugati világ számára. (...)
Egyre több nem-állami szereplő lép be a képbe, amelyek egy része akár jóindulatú lehet és elfogadja a játékszabályokat (nemzetközi nagyvállalatok, sajtó, nagy nemzetközi nem-kormányzati szervezetek), de egy részük éppen a fennálló rend szabályainak kikerülésére, kijátszására - nemzetközi szervezett bűnözés -, vagy éppen annak lerombolására - katasztrofális nemzetközi terrorizmus - törekszik. (...)
Amikor radikális változások mennek végbe, előfordulhat, hogy egy közepes ország is élére állhat a változásoknak. Ha Horn Gyula és Antall József követte volna azokat a tanácsokat, amelyeket a »nagyok« annak idején adtak nekünk, talán még mindig a Varsói Szerződés tagjai lennénk. Az ilyen »önálló« kezdeményezésekkel, természetesen, csínján kell bánni. Nem szabad mindennap újabbakkal előállni és minél több szövetségest kell szerezni hozzá - de elutasítani ennek lehetőségét, azzal hogy »kis ország vagyunk«, meg hogy »az EU-ban és a NATO-ban nem szabad ugrálni a nagyokkal szemben«, nagy hiba lenne.”