„Már a jelöltállításnál kiderült, hogy ez a választás aligha hozza el a nagy áttörést a Jobbiknak és az LMP-nek, míg az MSZP-t a felmérések befagyott párttámogatottsági adatai kergethetik a kétségbeesésbe. Bárhogy is zárul majd a szegedi, miskolci vagy éppen angyalföldi utóvédharc, a szocialistáknak minden jel szerint az utolsó cseppig ki kell inniuk a méregpoharat. További önkormányzati pozíciók elvesztése már-már egyet jelent politikai hátországuk felmorzsolódásával, s így válik teljessé a tavaszi totális vereségük.
Ha így lesz, azaz a Fidesz szavazói el is mennek voksolni, a történelem furcsa módon húsz év után egy kicsit ismétli önmagát. 1990 tavaszán egyeduralkodó állampártból az MSZP kis parlamenti erővé zsugorodott, majd ősszel az önkormányzati választásokon még rosszabbul szerepelt. Itt azonban, reméljük, a párhuzam véget is ér. A Fidesz mindenesetre kétharmados felhatalmazásával élve sokat tesz azért, hogy ne jusson a rendszerváltó MDF-kormány sorsára. Kisebbségbe kerülve pedig az MSZP már nem becsüli annyira a parlamentet, s ha az önkormányzatokból is kiszorul, végképp nem lesz jobb ötlete, mint társadalmi ellensúlyt képezve a közhatalom sáncain kívülről nyomást gyakorolni népszavazással, mozgalmak szervezésével, és így tovább. Pontosan azokkal az eszközökkel, amelyeket annyira megvetett és lejáratni igyekezett az elmúlt években.”