Pozsony-Budapest tengely

„Vannak bizonyos politikai témák, melyek megoldása nélkül nem lehet továbblépni. Ezek mindegyike érinti a szlovákiai magyar kisebbséget. De próbáljunk meg fejben továbblépni. Vajon hogyan alakulna a szlovák-magyar viszony, ha sikerülne megoldani a kettős állampolgárság problémáját, nem lennének nyelvrendőrségi gondok, egyszóval, az itteni magyarok minden, a kisebbségi létből fakadó gondjára megtalálnák a gyógyírt. Vajon eszébe jutna-e a jelenlegi magyar és szlovák politikai elit bármely tagjának, hogy a két ország kapcsolatát szorosabbra kellene fűzni? Természetesen nem államszerkezetileg, ennyire nem vagyok utópista én sem. De mi kellene ahhoz, hogy Orbán Viktor fejében ne a lengyel-magyar-román szövetség képe jelenjen meg? S vajon mi kellene ahhoz, hogy mondjuk a szlovák közúthálózat további fejlesztését ne elszigetelve, hanem a magyarral szimbiózisban tervezzék? (...)

Az, hogy a két ország vezetői közül kinek van nagyobb szüksége a szomszéddal való kiegyezésre, nem teljesen egyértelmű. Míg Magyarországnak a határon túl élő magyarok miatt Ausztriát kivéve az összes szomszédjával időnként politikai konfliktusa adódik, nyilván célja lenne a mielőbbi összeborulás. Naivitás lenne azt hinni, hogy minden szomszéddal állandóan rózsás lesz a viszony, így előbb-utóbb szeretnék megnyugtatni a szlovák-magyar viszonyt. Szlovákiának pedig a szlovákiai magyarok, a lakosság 10 százalékát adó polgárok, s érdekeiket képviselő párt-pártok miatt volna ez mindennél fontosabb. A kérdés az, melyik oldal mikor ismeri fel, hogy ez folyamatos és stratégiai fontosságú ügy, nem pedig ad hoc politikai cél, mely hazai választók hergelésére is használható.”