„A jelenlegi kormány azon cselekményeinek sorozatát ugyanis, melynek során különböző praktikákkal próbálna lehetőséget teremteni nagyobb költségvetési hiányra, azaz az államadósság növelésére és így tenne szert nagyobb politikai mozgástérre, mára már tendenciózusan szabadságharcként próbálja a közvélemény előtt népszerűsíteni. A közvélemény pedig szokás szerint nem csak hiszékeny, hanem feledékeny is, hiszen már nem emlékszik rá, hogy éppen ez a kormány akarta nem is olyan régen még kiterjeszteni és meghosszabbítani azzal a Nemeztközi Valutaalappal az együttműködést, akit most a függetlenségünk legmegátalkodottabb ellenlábasának igyekszik beállítani.
Érdemes lehet azonban figyelembe venni, hogy a nevezett szervezetekkel éppen arról folyik a vita, miszerint Magyarország csinálhat-e nagyobb költségvetési hiányt, azaz megint nagyobb államadósságot jövőre, illetve hogy valóban szándékozik-e a kormány az ország eladósodottságát csökkenteni és a gazdasági növekedését segíteni. Ennek alapján pedig fel kell tennünk a kérdést, hogy mégis miképpen lehetne úgy az ország kiszolgáltatottságával szemben és a függetlenség érdekében harcolni, ha a harc célja megint olyan adósságok felhalmozása, ami éppen kiszolgáltatottabbá és függőbbé tenne mindannyiunkat. A kormány kifejezett célja ugyanis nem más, mint azzal növelni saját politikai mozgásterét, hogy engedményt kapjon az ország külső adósságállományának csökkentéséből, azaz jövőre s később is több hitelt vehessen fel. Ha viszont próbálunk átlátni a színpadias külsőségeken, hamar felismerhetjük, hogy az ország éppen akkor válik egyre kevésbé kiszolgáltatottá, ha egyre csökken a külső eladósodottsága, azaz egyre kevesebb hitelttartozásba veri magát. Márpedig az IMF és az EU éppen erre akarná rávenni a kormányt, aki szabadságharcként és a függetlenségért folytatott küzdelemként próbálja eladni a politikai célú eladósodás érdekében velük gerjesztett mesterséges konfliktusokat.
Pénzügyi és gazdasági függetlenségünket jóval nagyobb arányban segítette elő az az elmúlt kormányzati időszak, amikor a folyó fizetési mérleg tartósan pozitívvá vált, a költségvetés strukturális egyenlege pedig oly mértékben javult, hogy azt még a jelenlegi miniszterelnök is világbajnok teljesítménynek nevezte. Eközben már tavaly nyáron sikerült elérni, hogy ne legyen szükség a valutaalap további hiteleire, amire egyébként ténylegesen most sem lenne, ha a kormány tartósan ésszerű gazdaságpolitikát folytatna.”