Büntetésben vagyunk, ezt tudomásul kell vennünk

Szerintem tökéletes megoldás a bankadó, szükség van rá!

Nah, annyira bírom ezt a hangulatkeltést ami az Indexen folyik. Esik a forint, "rémálom a devizahiteleseknek" (sic!), vége a világnak, monnyonle a zorbánviktor. Na akkor most nézzünk már rá erre itt, napi bontásban (fent a D feliratú gombot kell megnyomni): http://www.forexpros.com/currencies/eur-huf-advanced-chart A vaknak is nyilvánvaló, hogy az euró/forint árfolyam kb. 276 és 292 HUF/EUR közt ingadozik, úgymond "csatornázik". Most nekiállhatnék piaci mechanikáról meg befektetői pszichológiáról értekezni, de a lényeg az, hogy ez a mai bedőlés nem is bedőlés. Jó eséllyel most felmegy 290 forintig az euró, utána pár hét alatt megint lejön 276-ra. Ez olyan, mint nyáron a kánikula és a zivatar váltakozása, és hasonló hatékonysággal előre is jelezhető. Semmi köze a kormánynak ehhez, ahogy az időjáráshoz se. Az "olcsó" forint persze egyfajta alapvető bizalmatlanságot jelent, de az se személyesen Orbán Viktor vagy a FIDESZ, hanem a szegényebb, eladósodottabb európai országok ellen irányul, akik közé mi is tartozunk. (Na vajon kinek a hibájából?) Ideje lenne kicsit félretenni az árfolyamokat, eleve nem édesmindegy hogy 276 vagy 290? Kőkemény 5%-ról beszélünk, ennyit szerintem kibírunk ha nagyon megerőltetjük magunkat. Az a lényeg, hogy az ország gazdaságával mi történik, nem az euró-forint árfolyam. Az úgyis megy a saját feje után.

"...nem a külföldi tőkét kell várni, hogy fellendülést és versenyképes gazdaságot hozzon létre." Mellár Tamásnak ezzel a gondolatával egyetértek. Egy teljesen más gazdaságpolitikai szemléletre van szükség, mint ami az előző volt. Nem is tudom, hogy képesek a saját vállalataikat, vállalkozásaikat eredményesen vezetni ezek a magyar tőkések, akik az ország élén álltak? Mert a kapcsolati tőke egy idő után kevés, a hiányos versenyhelyzet pedig nem tart örökké. A belső gazdaság felpörgetése sem egyszerű dolog, különösen úgy, hogy az állam, vele együtt a lakosság és a vállalkozások is el vannak adósodva. Pl. hiába az újabb Széchenyi kártya konstrukció, ha alig van vállalkozás, ami a feltételeknek megfelel. A 22-es csapdájában vagyunk. Nincs pénz és nincs megrendelés a piacon, eltűnt a fizetőképes kereslet. Bizonyára több megoldás is létezik, hogy önmagunkat, a hajunknál fogva kiemeljük ebből a kilátástalan helyzetből. Nekem is van egy: ehhez az állam és a magyar tőkés réteg tudna segítséget nyújtani oly módon, hogy egy-egy jó elgondolás mögé áll pénzügyileg, ennek fejében az ellenőrzést is ő gyakorolná, és amikor a vállalkozás megállna a saját lábán, akkor az üzletrészt ki lehetne vásárolni. Aztán szépen megindulna a fellendülés, mert az egyik vállalkozás generálná a másikat. Azt hiszem, Németországban működött is ez a rendszer a háború után. És ma hol tart Németország?

Nem. Nem most kerültünk büntibe. Már több mint 30 éve büntiben vagyunk: M.o. mindig magas kamatfelárral kapott hitelt, elvileg azért, mert a hitelminősítők szerint nagy a kockázata, hogy M.o. a felvett hitelt nem nem fizeti vissza. Az hogy eddig mindig visszafizettük, az nem számít. Nincs bónusz, mint a kötelező biztosításnál, ha nem karamboloztál. A pénzpiacon nincs olyan, hogy bocsika, tévedtünk. Mégiscsak jobb adós vagy annál, amilyennek gondoltuk. Méltánytalan volt a kamatfelár, nesze, visszaadjuk. Amúgy meg a kinyilvánított elvvel ellentétben a kamatfelár nem is a kockázatról szól. Ha arról szólna, az USA-nak kellene a legmagasabb kamatfelárat fizetni.