„Végül is nem nagy ügy, volt valami pályázat, Szenes Andrea is beadta a maga kis dolgozatát, és akadt, aki az Országos Foglalkoztatási Közalapítványnál (OFA) látott benne fantáziát: nosza, oda is ítéltek némi közpénzt.
Úgy tippelem, a honi televíziózás női Friderikusz Sándora arról értekezhetett beadványában, hogy megszólaltat néhány hírességet, akik hátrányos helyzetből dolgozták föl magukat a bulvárlapok címoldalára, méghozzá kőkemény munkával. És ebből tanulhat a sok tunya munkanélküli, aki csak ücsörög odahaza, bambán várva, hogy a szájába repüljön a sült galamb. (...) A Beszéld meg Andreával, hátrányból munkába című talkshow ugyanis borzalmas. Olyannyira szörnyű, hogy nézése közben legalább tucatszor megfordult a fejemben a Magyar Televízió székházának azonnali ostroma, amitől végül csak azért tekintettem el, mert egyrészt rohadt messze van tőlünk, másrészt úgysem élő az adás, ezt a meccset nézőként így is, úgy is elveszítettem. (...)
A legviccesebb mindebben, hogy ez az egész mégiscsak arról szól, amiről kellett volna, hiszen Szenes Andrea lefutott tévés arcként hátrányos helyzetből varázsolta magát a közszolgálati képernyőre, ami nagyon szép teljesítmény. Receptje mégsem lesz népszerű a célközönség köreiben, mivel viszonylag kevés munkanélküli rendelkezik csókos tévés meg OFA-s kapcsolatokkal.”