„A 16 százalékos szja-kulcs mellett a bankadó volt a másik leginkább kézzelfogható bejelentés a 29 pontban. Ez mennyire volt hirtelen jött ötlet? Ezt is a munkacsoportok dolgozták ki korábban, vagy az IMF súgott Orbán Viktornak?
Mindenki imádja az összeesküvés-elméleteket, de a dolgok ennél sokkal egyszerűbbek: a kormány igenis tudja, mit akar. Volt egy elszúrt nyolc év, és ezt fejelte meg a világgazdasági válság. Utóbbi felveti a bankok, könyvvizsgáló cégek felelősségét. A pénzintézeteket csak kisegítette a magyar állam 600 milliárd forinttal, most rajtuk a sor.
Két intézetet segítettek ki, és hitelről volt szó, nem állami mentőövről.
De kisegítették őket, a magyar államkötvények vásárlását és a forintot is megtámogatták. És ki fogja visszafizetni a végén: a magyar adófizető. A bankadó két évre szól, ütemezetten kivezetve, tiszta keretek között.
De hogy kerültek a képbe a biztosítók, az alapkezelők, és miért estek ki a takarékszövetkezetek?
Mindezzel várjuk meg a tárgyalások végét. Mert az, hogy mire vetítik ki, milyen körre terjed ki, nem mindegy. A keretek adottak: a 200 milliárd, az 200 milliárd. További keretfeltétel, hogy a bankok lehetőség szerint ne terheljék tovább a fogyasztókra, és a gazdasági növekedésre a legminimálisabb hatása legyen a bankok reakciójának. A bankok ugyanis válaszlépésként visszafoghatják a hitelezést, ami fékezheti a gazdasági növekedést. De az összképet nézve, ez elkerülhető vagy minimalizálható. (...)
Az elemzők az első csomagból a szerkezeti reformokat hiányolták, mint az egészségügyi, oktatási, közlekedési (MÁV) reformokat. Ezekre is sor kerül a második, vagy a többi csomagban?
A nagy szerkezeti átalakítások, mint az egészségügyi és az oktatási rendszer, vagy a közlekedés reformja hosszabb időt vesz igénybe, és természetesen hosszabb időt igényel az előkészítésük is. Ilyen átalakításokat akkor célszerű megtenni, amikor a gazdaság tartós növekedési pályán van, ezért előbb ennek feltételeit kell megteremteni, ezt szolgálta a 29 pont is.”