„A szocialisták épp regnáló krémje természetesen biztosította politikai túlélését oly módon, hogy magát az új parlamentbe is átmentette. Vagyis a parlament szoci oldalán első látásra sok változást nem fogunk tapasztalni: bár kétségtelen, hogy a szoci padsorok száma drámai léptékben csökkent, ám azok a fejek, melyek az első sorokat elfoglalták, jobbára továbbra is láthatóak lesznek.
Ez persze nyilván elég fejfájást okoz a jobbos szavazóknak: legyenek bár csigapuha fideszesek, vagy metálkemény jobbikosok. Abba a kérdésbe talán nem is bonyolódnék bele, hogy minderről mi a véleménye az LMP egyelőre várakozáson felül teljesítő, ám valószínűleg meglehetősen tarka összetételű szavazótáborának. Legfeljebb csak annyit engedek meg magamnak, hogy Lendvaiék valószínűleg nem lopták be magukat az LMP szavazók szívébe a visszalépési zsarolási akcióval.
De bármennyi fejfájást okoz is a jobbos törzsszavazóknak az állandó szoci parlamenti szobadíszek túlélése, azért gyökeres átalakulás vehette kezdetét már e héten is a vörös hátországban. Aki ugyanis közülük nem tudta megtartani egzisztenciális alapját, vagy legalább nem kapott biztosítékot pártjától, hogy valamilyen ejtőernyőzéssel mégiscsak kisegítik, az többé nem lesz rövid pórázon tartható. Ennek megfelelően pedig elszabadulhatnak a nyolc év alatt felgyűlt indulatok a pártvezetők tehetségtelensége és jellembéli fogyatékossága kapcsán.”