Némi benső büszkeséggel éltük a magunk petőfis farkasvilágát, és erre puff, elsöprő többséget kapunk.
„Nem is gondoltuk volna, hogy a magyar választók ilyen nagy hányada ébredt tudatára a félrevezetettségének. Ugyanis egyfelől a Fidesz 2,7 milliós tábora hihetetlenül hatalmas, másfelől az MSZP 1 millió alá süllyedését sem képzeltük volna el április 10-én este. Ha belegondolunk, hogy a Jobbik cirka 400 ezer voksot elvihetett a Fidesztől, akkor arra kell jutnunk, hogy Orbán Viktor 900 ezer új szavazót szerzett a pártjának 2006 óta. Ha csak ezt a 900 ezret vesszük, az új Orbán-tábor akkor is majdnem akkora, mint az MSZP. Megrendítő. Új Magyarország emelkedett ki a káoszból.
Mit tehetünk ebben az új korban? Először is reménykedhetünk, immár megalapozottan. A régi beszédmódnak ugyanis vége. Azért van vége, mert egyfelől a régi beszélőknek be kell látniuk, hogy üzenetük kiüresedett. A magyar sajtó egyik fele elsüllyedt a hétvégén. Másfelől a politikai terep gyökeresen megújult. Ez pedig gyökeresen új terminológiát követel meg. Az új kormánnyal szemben hatástalan lesz a régi retorika.
Nyelvi síkon új élet kezdődik. Ez az új élet új távlatokat nyit, előttünk is. Ismét kézzelfogható közelségben a rendszerváltozáskor elpuskázott nagy lehetőség, a valóság rehabilitálása. Ebből készülünk kivenni a részünket. Hogy a régi és az új politikai erők közül melyekhez esünk közelebb a jövőben, az – paradox módon – sokkal inkább múlik rajtuk, mint rajtunk.”