Fény, remény

„Remélem, a Jobbik kémei ott sündörögtek az Élet Menete környékén, mert ha látták, amit én, akkor jelenthetik Vona Gábornak, hogy baj van: többen voltak, mint a gárdisták!

Csakugyan csodaféle történt. Sokan azt gondoltuk, hogy azért kell most mindenképpen elmenni, mert a mostani közhangulatban, amikor hónapok óta tapintható a félelem, kilátszik a rejtőzködés, nem lehet, hogy csak néhány száz ember tegyen tanúbizonyságot arról, hogy ami itt folyik, az megengedhetetlen, égbekiáltó. Nem lehet, hogy újraéledjen a sátánpete, és ha semmi mással nem tudunk tenni a lealjasulás ellen, menjünk, fáklyával, hogy legalább a fénytől elriadjanak a legsötétebb erők. (...)

Jó dolog, ha egy halálmenetre emlékező, antifasiszta demonstrációvá terebélyesedő Élet Menetén minden demokratikus párt képviselteti magát, fontos politikusokkal. Jó dolog, hogy azt remélhettük: Bajnai Gordonon kívül Sólyom László és Orbán Viktor csak azért nincs jelen, mert Lengyelországba szólította őket a szomorú kötelesség.”