A kommunizmus áldozatai maguknak keresték a bajt?

2010. február 27. 08:59

A kommunista diktatúra azonban milliószámra pusztított el olyan embereket, akik azt sem tudták, mi fán terem az antikommunizmus.

2010. február 27. 08:59
„Herényi a holokauszttagadás büntethetőségéről szóló törvényjavaslatról szóló parlamenti szavazást kommentálta a Klubrádióban Bárándy Gergely szocialista képviselővel. Szóba kerültek a kommunizmus áldozatai is. Herényi Károly szerint: »Nem lehet egyenlőségjelet tenni a holokauszt és a kommunizmus áldozatai közé. Az, hogy a kommunizmus áldozatává vált valaki, az részben az ő döntése volt. Antikommunista volt, egyéb nézeteket vallott, tehát ő erről dönthetett. Ha akart, kommunista is lehetett. Viszont az hogy valaki zsidónak születik vagy cigánynak születik, az nem az ő döntésének a kérdése. A két dolgot ily módon egy platformra helyezni és teljesen egyenrangúnak és egyenértékűnek föltüntetni, ez az én számomra elfogadhatatlan.«

Herényi érvelésével nem csak az a baj, hogy köszönőviszonyban sincs a történelemi valósággal. Ha a kommunisták valóban csak antikommunistákat gyilkoltak volna meg, attól még lehetne annyi beleérző képesség egy közszereplőben, hogy az áldozatok szemszögéből közelíti meg a tragédiát.

A kommunista diktatúra azonban milliószámra pusztított el olyan embereket, akik azt sem tudták, mi fán terem az antikommunizmus. Balszerencséjükre mondjuk krími tatárnak, ukránnak vagy kárpátaljai magyarnak születtek. Esetleg volt két tehenük, egy kis földjük (s azt nem akarták átadni az államnak) vagy hittek Istenben. Semmilyen egyéni döntés, szembeszegülés nem kellett ahhoz, hogy a kommunista diktatúra az egyént meggyilkolja, kifossza vagy börtönbe zárja. Ha az állam úgy vélte, állampolgárainak egy csoportja veszélyezteti a proletárdiktatúrát, akkor kíméletlenül likvidálta az ellenségnek bélyegzetteket.

Ez a gondolkodás a kommunista elmélet és gyakorlat lényegéből fakadt. Amint az a Joel Kotek-Pierre Rigoulot szerzőpáros a különféle koncentrációs táborok történetét feldolgozó könyvében olvashatjuk, a némely balos szerzők által mai napig afféle jóságos vörös nagypapaként ábrázolt Lenin már 1918 augusztusában leszögezte, hogy ki kell iktatatni azokat az embereket, akik a forradalom győzelmét akadályozzák. S hogy kik esnek ebbe a kategóriába, azt a Kedves Vezető határozta meg.”
az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 29 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
csőretölcs
2010. február 27. 13:29
1918 szeptember 5.-én dekrétum is született Lenin, Trockíj stb. aláírásával a "vörösterror alkalmazásáról", ami hivatalos eljárás és ítélet nélkül BÁRKINEK a lelövését biztosította a komisszároknak!
tevevanegypupu
2010. február 27. 11:58
Nem hatarolodtak el a cianozo Kunczetol sem a jogvedok es humanistak. A fidesz megtette, de ennel a mostani szavazasnal viszont elkovetett egy nagy hibat: hatarozottan es mindenkinek nemmel kellett volna szavaznia. Tiszta, vilagos helyzet lenne, akinek pedig mondanivaloja lenne az uggyel kapcsolatban, mondja.
Öreg
2010. február 27. 11:45
Ez már a kettős mérce hatványozott formája!
Arivistus
2010. február 27. 11:19
Nem értem Herényi érveit. Éppen az ellenkezője az igaz. Hitler már jóval az 1939-ben kezdődő népirtása előtt definiálta az ellenségeit. Volt idejük kimenekülni Amerikába/Angliába, vagy ahova akartak. Ezzel szemben Sztálin teljesen randomszerűen irtotta a népet. Volt amikor olyanja volt, hogy a hadsereg főtisztjeinek 2/3-adát végzi ki, volt amikor saját pártjában keresett árulókat, volt amikor ukránokat irtott... stb stb. Hitler saját emberei közé csak kétszer csapott le, egyszer a hosszú-kések éjszakáján iktatta ki a párton belüli ellenfeleit; majd a háború végén az ellene elkövetett sikertelen merénylet után.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!