A két magyar labdarúgó beszélt a freiburgi életről is.
„Jól érzem magam, szerintem teljesen elfogadtak, nagyon könnyen zajlott/zajlik a beilleszkedés,
persze még csak három hete jöttem ide, szóval korai fázis ez, viszont mind a játékosok, mind az edzői stáb nagyon megkönnyíti ezt a folyamatot” – mondta Szalai Attila, hozzátéve, hogy szerencsésnek érzi magát, mert már több országban is élhetett és atöbb kultúrát megismerhetett. A magyar játékos szerint Freiburg csodálatos város, és úgy tudja, itt a legboldogabbak Németországban az emberek, amiben nagy szerepe van annak, hogy itt a legtöbb a napsütés.
Szalai természetesen Sallairól is beszélt:
„Rolit nem kell bemutatni senkinek. Ő az öltöző egyik hangadója, mókamestere, és szerencsére elég közel ülök hozzá, úgyhogy jókat nevetünk”.
Ezzel kapcsolatban a filmben Lucas Höler, a Freiburg támadója is felidézett egy rövid történetet arról, hogy Sallai a Freiburg egyik edzőtáborában bejuttatott Höler és Vincenzo Grifo szobájába egy békát, hogy megijessze őket.
Roland beszélt arról is, hogy lépésről lépésre szerette volna felépíteni karrierjét: „Rengeteg munkát tettem bele, azért tudok most itt lenni, de nem szeretnék megállni, szeretnék továbbmenni az utamon” – mondta Sallai, megemlítve, 16 évesen már az NB I-ben játszhatott, s előbb itt kellett kiemelkedően teljesítenie, de a Palermónál is sokat fejlődött.
„Nekem mindig is egy topbajnokság topcsapata az álmom. Azt gondolom, félúton vagyok, mert a topbajnokság megvan.
Egy középszintű Bundesliga-csapatban tudok szerepelni, ami számomra is megtisztelő. Azt mutatja, jó úton vagyok és folyamatosan megkapom a bizalmat, próbálok élni vele. Azt gondolom, ez még nem a végcél a pályafutásomban” – fogalmazott Sallai Roland.