Lenyűgöző az Unicum új innovációja: „A kávé olyan íz, ami sok ajtót kinyit”

2021. április 21. 0:00
Kiskereskedelmi forgalomban április elseje óta találkozhatunk az Unicum legújabb termékével, az arabica kávéval készült Unicum Baristával, amelyben a márka hagyományai találkoznak a hazai kávékultúrával.

Arról, hogy ebben a termékben hogyan alkot páratlan egységet az innováció és a hagyomány, ezek hogyan férhetnek meg egymás mellett egy olyan nagy múltú magyar vállalatnál, mint a Zwack Unicum Nyrt., Zwack Sándorral, az igazgatótanács elnökével és Tóth Sándor többszörös barista bajnok kávészakértővel beszélgettünk.

Izgalmas innovációval lepték meg a piacot. Abban hisz, hogy egy olyan hagyományokra épülő márka, mint a Zwack Unicum csak akkor maradhat sikeres, ha képes időről időre megújulni?

Zwack Sándor: Az innovációt nem szabad túlmisztifikálni és túlbonyolítani, mert ha olyat alkotsz, ami nem érthető a hétköznapi embereknek, az rossz. Mint bárki más, mi is bakiztunk, volt, hogy az ötletünk nem működött. Most már tudjuk, hogy a titok abban rejlik, hogy két olyan dolgot kell összepárosítani, ami mindenki számára befogadható. Magyarországon korábban is volt és most újra nagy kultúrája van a kávénak. Ugyan 20 éve még nagyon kevés helyen lehetett rendes presszókávét venni, mára ez megváltozott Egyrészről a kávéházi kultúra újraéledt, másrészről az Unicumot mindenki ismeri, ez már önmagában jó párosítást ígért. Bár az is igaz, hogy egy 231 éves márka kapcsán az innováció nem könnyű feladat. 3 évet dolgoztunk az Unicum Baristán, mire megszületett a termék, amit ma a kezünkben tarthatunk.

Zwack Sándor<br>Fotó: Zwack Unicum Nyrt.

A Baristával új fogyasztói rétegeket is bevonzanak, ezt már az előjelek is mutatták.

Zwack Sándor: Április 1-jén került országszerte polcokra a legújabb Unicum, az Unicum Barista és máris nagyon sok pozitív visszajelzést kaptunk. Többen mondják, hogy ugyan eddig nem voltak Unicum fogyasztók, de ezt az italt hamar megkedvelték. Nem is csoda, a kávé olyan íz, ami sok ajtót kinyit.

Úgy tűnik, megalapozott döntés vezetett a kávés ízvilághoz. Honnan jött az ötlet?

Zwack Sándor: A mi családunk kedveli a kávét, annyira, hogy egy kis kávézónk is van Toscanában, amit a húgom örökölt édesapánktól, és most is ő vezeti. Nálunk, a családban minden nap a kávéval kezdődik. A feleségem pontosan tudja, hogy nem szabad hozzám szólni, ha még nem ittam meg az első kávémat. Apámmal is mindig kávéztunk, mielőtt a fontos dolgokról beszélgetni kezdtünk. Amikor átadta nekem Unicum receptúráját, azelőtt is ittunk egy jó kávét. De akad korábbi emlékem is. Amikor Firenzében éltem és anyukám óvodába hordott, útba esett egy kávépörkölő. Az autót minden reggel átjárta a kávé illata. A mai napig, amikor érzem ezt az illatot, visszarepülök oda, az autóba, időutazom, és hasogat a szívem. Erős a kötődésünk a kávéhoz, ahogyan a legtöbb magyarnak is.

Akkor tehát tudatosan választották a sokak által kedvelt kompozíciót.

Zwack Sándor: Nem egészen így volt. 2018-ban elmentünk Berlinbe egy ital kiállításra, ahol készítettünk egy kávés-Unicumos italt, Nitro kávé formájában. Volt egy gép, ami lehűtötte a kávét és az Unicumot, és aki arra járt, az kapott egy ilyen italt. Már az első napon visszatérő vendégeink voltak. Már akkor láttuk, hogy ez a kombináció telitalálat. Ezek után kezdtünk el dolgozni a termékfejlesztésen. Mi a gyógynövényeket ismerjük, de a jó kávéhoz is érteni kell, ezért kerestünk valakit, aki tudja a dolgát és akinek olyan a hozzáállása, mint nekünk. Így találtuk meg Tóth Sándort, és mondhatjuk, a közös projektünkben a szakértelem 100 százalékos lett minden szempontból.

Az Unicumhoz készített kávéőrlemény egy része azért is különleges, mert kimondottan az italhoz fejlesztették.

Zwack Sándor: Tóth Sándor igazi kávéguru, többszörös barista bajnok, ő a kávémesterek rolls royce-a, nála magasabban képzett barista nem nagyon van az országban. Ez a végeredményen is látszik. Az Unicum Barista egy komplett, szofisztikált, szerethető, de nem szájba vágó ital lett. Ez nem egy kávélikőr, hanem egy Unicum kávéval. Az Unicum jellegzetes íze a meghatározó benne, a kávé pedig a háttérből dominál. Az üres pohárban sok idő után is ott marad a kávé illata, ez szerintem nagyon sokat elmond a minőségről.

Fotó: Tóth Sándor

Egy szakmabeli számára mi teszi tökéletessé az Unicum Baristát?

Tóth Sándor: Nincs az italunkban semmiféle erőlködés. Nem arról van szó, hogy a marketingesek kitalálták, hogy dobjunk össze egy  terméket, mert a piac most erre nyitott, és hogy bármi áron tömködjük bele azt a szerencsétlen kávét a kiváló Unicumba. Ez egy ösztönösen született nedű. Mi a kávénál mindig az egyensúlyt keressük, az ízharmóniát, azt az állapotot, amikor minden íz, ami jellemző lehet egy kávéra, egyensúlyban van. Amikor a kávé nem túl keserű, nem túl savanyú, vagy édes. Mindez ennél a terméknél csodálatosan el lett találva. De gondoljunk csak bele! Minden ember egy időben szereti és gyűlöli a keserű ízt. Ha valaki egy kávét vesz a szájához, egy étcsokoládét, vagy tonikot, akkor nemcsak kedveli, hanem kifejezetten vágyik rá, hogy legyen ott az a szerethető keserűség. Ha viszont valami égett, túlsült, túlpörkölt, kicsit aszfaltos, kicsit kátrányos, azt kifejezetten taszítónak találja az ember. Az Unicum Baristában egy méltán populáris, szerethető, keserű karakter állt össze, a tiszta gyógynövényre és a kávéra utaló ízek jelennek meg benne. A kávé nem szól bele abba a harmóniába, ami a gyógynövényekre jellemző.

Zwack Sándor: Costa Ricán 11 hektáron termeszt kávét Tóth Sándor egy nagyon erős magyar csapattal, akikkel komoly kutatásokat végeznek. Magyar mikrobiológusuk van, aki a fermentációs folyamatokban segít, magyar mérnökük, aki a technológia fejlesztésben részt vesz. Úgy hiszik, ez sokkal több annál, mint hogy valaki csak úgy kávét termel.

Már az első pillanatban is látszott, hogy milyen fontos a szakmaiság Sándoréknál, ez már önmagában meggyőző volt, de az, amikor láthattuk az ültetvényt minden kétségünk elszállt. Éreztük, hogy ez az a nagybetűs kávé, ami kell nekünk.

Zwack Unicum Barista<br>Fotó: Zwack Unicum Nyrt.

Mit szól a felkéréshez egy elismert barista, ha az Unicum szólítja?

Tóth Sándor: Az, hogy mi ebben a projektben aktív szereplőként megjelenhetünk, az első pillanattól mondhatni mesebeli. Az ember csodálattal néz egy nagy múltú csapatra és különleges megtiszteltetés, hogy közel kerülhettünk egymáshoz. A felkérés kapcsán mi azonnal éreztük, hogy ebben óriási alkotási lehetőség van. Amikor elkezdtünk kóstolgatni, hogy milyen kávé, milyen víz, milyen pörkölés lenne jó, mit csöpögtetünk mihez, akkor ezek az emocionális pillanatok háttérbe szorultak és jött a szakma, az, hogy itt most tényleg egy nagyon komoly feladatot kell megoldani. Aztán amikor az első valódi kóstoló megvolt, akkor visszazuhantunk a kezdeti érzelmi állapotba, és intenzíven megéltük, hogy megvan, amire vágytunk, és hogy az igazán jó lett.

A szakértelem és minőség mellett van még valami, ami nélkülözhetetlennek tűnik a sikerhez.

Zwack Sándor: A múltkor épp azt vitattuk meg, hogy vajon tudják-e azok az emberek, akik bemennek egy bárba, és rendelnek egy italt, majd azt egy kortyra legurítják a torkukon, hogy az ital hány  hónapot pihent fahordóbanó érlelve, vagy hogy 40 gyógynövény az összetevője? Vajon tudja-e a fogyasztó, hogy az egyik növény a közép-amerikai dzsungelből érkezik? Vajon akkor is ilyen gyorsan innák meg, ha mindezzel tisztában lennének? Ugyanez a helyzet a jó kávéval. Abban is elképesztő munka van, kell mögé a tartalom, az autentikum. Szerintem a mi Unicum Baristánkban olyan minőség és tartalom van, amire mindenki kíváncsi lesz. Csinálhatnék én minőséget, ha nincs benne "gyökér", akkor nem lesz lelke a termékemnek. Itt nálunk most olyan nagy lélek van, hogy biztosan túl tudja élni az időt.

Jól értem, hogy mondhatni lelke van az Unicum Baristának?

Tóth Sándor: Néhány évvel ezelőtt megalkottam egy fogalmat: íz-és illatmúzeum. Minden embernek megvan a saját múzeuma. Sokszor az emberek ostoba vitákba bocsátkoznak, hogyha megkóstolnak egy kávét vagy egy pohár bort, mert azt gondolják, hogy mindenben egyet kell érteniük. Innen jött a felismerés, hogy az ízmúzeum valójában mindenki számára egyedülálló, mindenkinek saját tárlatai vannak. Ha azt mondom, krumplifőzelék, akkor arra a főzelékre gondolok, amit az én nagymamám készített. Ő paprikával főzte, fokhagymás rántással. De ettem olyan krumplifőzeléket, ami fehér volt, nem használtak paprikát hozzá, és egészen más ízesítése volt. Kérdem én, most tényleg össze kell vesznünk, hogy melyik a tökéletes? Hiszen ugyanarról az életérzésről beszélünk, de mégis mindannyiunknak más jelenti azt. Ezek a megihlető személyes íz-és illatmúzeumok örökre velünk vannak. A pörkölt kávé illata is ilyen, amikor a lélekig hatol...

Címlapképen: Zwack Sándor. Fotó: Zwack Unicum Nyrt.

(X)