Azért gyűlölnek minket, mert sikeresek vagyunk és igazunk van
A sikertelenségnek meg a folyamatos pofára eséseknek az elegye borzalmasan frusztrálttá és gyűlölködővé tette őket.
A gyűlölet egy érzés. A harag, az utálat is. Ahogy a szeretet vagy a rajongás is.
„Ha most azt mondom, hogy vannak népek, akik nem érdemelnek saját államot, az antipíszí és gyűlöletbeszéd?
Na jó, akkor csak gondolom...
Ellenben elmondom, hogy min töprengtem.
Most sokan öklöt ráznak, a széplelkek meg azt csipogják lábaikat keresztbe téve, mutatóujjukat magasba emelve, hogy „nem szabad gyűlölködni!”
Én viszont ezt a gyűlölet dolgot sosem értettem.
Mi vele a baj?
A gyűlölet egy érzés. A harag, az utálat is. Ahogy a szeretet vagy a rajongás is. Aki szerint nem szabad gyűlölni, aszerint valójában szeretni sem szabadna. Mindkettő egy felfokozott érzés valaki vagy valami iránt.
A lényeg mindig a formán van. Ahogy a legkedvesebb versünket sem tesszük ki a WC-be, nem motyogjuk papírzörgés közben, a kedvenc gitárosunkról sem nevezzük el a kutyánkat. Nem úgy szállunk fel a buszra, hogy „édesanyám Szabó Rozália, derék egy asszony, kérek egy jegyet Hatvanig”, a koronás magyar címert sem tesszük rá egy pizzára, de nem sütünk Hunyadi Mátyásos májas hurkát sem – úgy a gyűlöletnek is megadjuk a módját.
Méltósággal gyűlölünk és méltósággal szeretünk.”