Segítség, tájékoztatnak!

„Ismerős jön, családostul. Rég találkoztunk, udvariasan érdeklődünk egymás hogyléte iránt, mondom a dilemmát, hívja a gyermeket, hibátlanul lát, de ő sem tudja kibetűzni a vevőknek szóló tájékoztatást. Kerül egy eladó is, ő aztán felvilágosít: egyre több mindent kötelező felírni egy-egy termékre, és mivel  egy kisebb üvegre nem lehet lepedőnyi méretű címkét ragasztani, addig kicsinyítik a szöveget, amíg minden elfér. De így nem felel meg a célnak – mondom. Tudja, a főnökei is tudják, de nem tehetnek semmit, a szabály az szabály. Már többen vagyunk, valóságos kerekasztal-megbeszélést folytatunk, mindenkinek vannak hasonló tapasztalatai, a hangnem békés, hamar megegyezünk abban, hogy hasznos ugyan a termékismertetés, esetenként – Isten őrizz a bajtól – életmentő is lehet, de... úgysem tudjuk, mit etetnek meg velünk, jegyzi meg egy atyafi, élete párja pedig hozzáteszi: már egy blúzhoz is egy kisebb füzetet, egész regényt varrnak a tudnivalókkal, amit aztán otthon mindjárt levágnak és a szemétben végzi, nincs ennek értelme.

Szórakozottan felveszek egy teafüves csomagot. Ezen jól látható a felirat. Származási helye: Kína, Vietnam, Indonézia, Srí Lanka, Japán. Gyártó: Lengyelország, ez és ez a cég. Micsoda? Ebben a 80 gramm szárított levélben hat ország működött közre? A forgalmazót – Románia, valamilyen kft. – még értem, na de öt származási hely?

Lebeszélem magam a vásárlásról. Teafű maradt még tavalyról, saját gyűjtésű gyógynövények keveréke. Igaz, nincs hozzá semmilyen papír, emlékezetből, a nagymamák szóbeli utasításai alapján készül. Illatos és jóízű, virágos domboldalakat idéz és a család melegét sugározza. Azt hiszem, leginkább erre van szükségem...”