Emlékez(tet)ő gondolatok – ’56-ról

2018. október 22. 14:17

1956. Sokaknak csak egy évszám, de nekünk, magyaroknak annál sokkal több!

2018. október 22. 14:17
Szakály Sándor
Magyar Hírlap

„Egy európai kis ország, a szétszakított magyar nemzet 20. századi történelme soha nem feledhető szabadságküzdelmének legtömörebb összefoglalója. Négy szám egymás mögött, s minden benne! 1956 októbere–decembere a legnemesebb szabadságeszmény remélt megvalósulásának ideje. Egy kommunista diktatúrába kényszerített ország népének szembefordulása a hatalmon lévőkkel és a megszállókkal. A meghajlított gerinc kiegyenesedésének az ideje, a népből ismét nemzetté válás időszaka.

Sokan és sokféleképp emlékeznek ’56-ra. Sokan és sokféleképp minősítik a történéseket. Népfelkelés, forradalom, szabadságharc? Magam úgy vélem, mind a három. Egy háromlépcsős történet, amely a világ közvéleményének a figyelmét – sajnos csak kis időre – egy kis nemzetre irányította. Arra a nemzetre, amely önerejéből próbálta meg lerázni magáról, a mások néma asszisztálása mellett rárakott rabbilincset. Arra a nemzetre, amely nem mérlegelt, amikor lehetőségét – vagy talán csak reményét? – látta annak, hogy élhet(ne) másként is.

Sok ezren, majd sok tíz- és százezren kiáltották hangosan: »Ruszkik, haza!« S ez lett a mindenki számára elfogadható közös nevező. A hatvankét esztendővel ezelőtti őszi napok fergeteges forgatagában talán ez volt az egyetlen kívánság/követelés, amivel szinte kivétel nélkül mindenki egyetértett az országban. Parasztok és munkások, diákok és katonák, bolti eladók, postások, vasutasok, tanárok…

S hogy képes-e egy ilyen mondat összekovácsolni egy nemzetet? Pontosabban nemzetté nemesíteni egy népet? Úgy gondolom, igen. Minden pátosztól mentesen fogalmazhatjuk meg: igenis képes. Látva, olvasva a forradalom és szabadságharc egykori résztvevőinek emlékezéseit, kézbe véve a különböző kötetekbe összegyűjtött írásokat, a személyes emlékezéseket és a különböző lapokban, folyóiratokban közreadott interjúkban megfogalmazott gondolatokat, fejet hajtva és gyertyát gyújtva a kivégzettek sírjainál, elmondhatjuk: él ’56 emléke. 

S hogy meddig és miként? Ez az igazi, a valós kérdés. Megértjük-e és képesek vagyunk-e/leszünk-e továbbadni mindazt, amit eleink ránk örökítettek egy tiszta, hiteles, sokszínű forradalom, szabadságharc történetéből? Mert ’56 szellemiségének kell továbbélnie! Annak a magyarságot eggyé kovácsoló történésnek, amely megismételhetetlen. Olyan történetről van szó, amely nemcsak a trianoni (1920), majd párizsi (1947) békediktátumokkal európai kis országgá zsugorított Magyarország határain belül élő nemzettársainkat fogta meg, hanem azokat is, akik az elszakítottságukban is megőrizték magyarságukat. Azok, akik aggódva – de egyben reménykedve – figyelték a Magyarországról érkező híradásokat, úgy érezhették: érdemes magyarnak lenni és megmaradni annak.

Az »érdemes magyarnak lenni« gondolat kell, kellene, hogy megérintsen bennünket, és adjon erőt, biztatást a számunkra a jövő évszázadokra is. Mert erő, akarat, kitartás és önmagunkba vetett hit nélkül nem lesz, nincs lehetőség a továbblépésre és a továbbélésre!”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 32 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Valodi
2018. október 23. 10:05
"Mert ’56 szellemiségének kell továbbélnie!" - úgy van! Munkástanácsokat a gyárak, üzemek élére! Le a nagybirtokokkal! Vissza a szabadsághoz! VI. törvény 1945-ből: "A földreform végrehajtása életbevágó nemzeti érdek és gazdasági szükségesség. A nagybirtokrendszer megszüntetése után Magyarország mezőgazdasága erős, egészséges és termelőképes kisbirtokokon (max. 100 hold/57 hektár) fog nyugodni, melyek a birtokosok telekkönyvileg bejegyzett magántulajdonát képezik." Aki ezt akadályozza, az a Nemzet esküdt ellensége!
ZsoBuda
2018. október 22. 19:44
Magyarország legjobb történésze, az én megítélésem szerint. A mások legjobbját sem gyalázom, mert az enyémtől eltérők véleményét is tiszteletben tartom.
rajgy
2018. október 22. 17:02
1956 Kicsit olyan tipikus magyaros volt. Hősies, de kilátástalan küzdelem. A lapokat az USA és a CCCP már Jaltán elosztotta. A fejlett nyugat, amelyikre mindíg felnéztünk, eladott bennünket a bolschevikoknak. Amikor 1991-ben csak a kezüket kellett volna az Antaléknak kinyújtani Kárpátaljáért, akkor viszont a Jeszenszkiék gyávák voltak.
írmag
2018. október 22. 14:45
Tanár Úr! Ha 1956. bűnöseit - név szerint felsorolva - lehetne a büntetésnek tekinteni, akkor kérem a közreműködését (benne tudva Mécs Áruló Imrét is)! (Egyéb, akár mocskosabb bűnök se mentesítsenek egyet sem!)
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!