szerepük ugyanis messze túlmutat magán a cselekményen – ha tetszik, a múlt pillanatát a jelenben helyezik azonnal a jövőbe, változtatva azon.
Feltételezhetnénk, hogy Vucci fotója mint a belpolitikai káoszba és gyűlöletbe süllyedt Egyesült Államok tűpontos lenyomata azonnali katarzist is ad a társadalomnak: eltűnt egy határ, amelynek nem szabadott volna eltűnnie. A kép a békés konszolidációra törekvést is elősegíthetné, valójában nem fog ilyen funkciót betölteni. A főszerep most a haragé, nem úgy, ahogyan 2021. január 6-án a Capitolium ostrománál használták, hanem erkölcsi tekintetben. A fotó azonnali jelképévé vált Trump és a republikánusok morális fölényének a regnáló hatalom felett. Senki nem állítja, hogy Bidennek köze lenne a merénylethez, azt azonban nagyon is, hogy a Biden-i (és ide nyugodtan beilleszthető a liberális mainstream brüsszeli, európai ága is) ideológiát, világszemléletet és retorikát erősítő értelmiségnek van. „Ide süllyedtetek!” – hirdeti a fotó, a legkiválóbb politikai marketingtermékké varázsolva azt, ráerősítve az egyébként is „üldözött elnök” mártíromságára, egyben erkölcsi felsőbbrendűségére is.
Lényegtelen immár, Biden össze tudja-e szedni magát az ilyen-olyan sajtótájékoztatókra, hogy kiáll-e vitázni újra Trumppal, vagy milyen ígéretekkel próbálkozik a választásokig: Evan Vucci fotója a pillanat győztes impresszióját tágítja ki egészen novemberig. A maradandó impresszió pedig sokkal jobban befolyásol a valóságnál is – Trump véres fotója a felemelt ököllel immár az egész kampány legkeményebb és legfontosabb eleme lesz.
Evan Vucci azt tette, ami a dolga – és eldöntötte az amerikai elnökválasztást.