Fegyverek helyett infrastruktúra és logisztika – árnyékháború az indiai–kínai határon

A „modus vivendi” – azaz a kompromisszumok révén kialakított viszonylag békés együttélési mód – teljes hiánya jellemzi továbbra is az indiai–kínai határon folyó cselekményeket. A történet fonalát 2022 decemberében érdemes felvenni, mivel ekkor egy jelentősebbnek mondható összecsapás történt a kínai és indiai csapatok között a 2100 mérföldes vitatott határszakasz mentén – ezt a szakaszt tényleges ellenőrzési vonalnak (LAC) is nevezik. A probléma, hogy azóta sem csillapodott a konfliktus a világ két legnépesebb állama között: mindkét fél tovább militarizálódott, és jelenleg nincsenek ennek az ellenkezőjére mutató jelek. A korábbi összecsapások, köztük a 2020. júniusi Galwan-völgyi – amelyben nem mellesleg legalább 20 indiai és négy kínai katona vesztette életét – 1967 óta a legkomolyabb kínai–indiai határválságot idézte elő.
Magával az egész konfliktussal kapcsolatban egyelőre csupán annak örülhetünk, hogy az nem eszkalálódott, de a két, atomfegyverekkel ellátott hatalom között továbbra is nagy ennek a lehetősége. India és Kína jelenleg egy őrült infrastruktúra-építési versenyben áll egymással a vitatott határszakaszon. 

Ezt az egyébként is kényes helyzetet tovább súlyosbíthatja az egyre magabiztosabb külpolitika és az elterelő hadműveletek, beleértve a kínai–pakisztáni kapcsolatok egymáshoz való közeledését és a dalai láma utódlása körüli feszültségeket.

A vitatott határról

A LAC kapcsán érdemes kitérni arra, hogy általánosságban véve három határszakaszról beszélhetünk. A nyugati az indiai oldalon Ladakot, a kínain pedig Tibetet és Hszincsiangot foglalja magában. A középső szakasz az indiai Uttarakhand és Himácsal Prades állam, míg a kínai oldalon Tibet mentén húzódik. Végül, de nem utolsósorban a keleti szakasz Arunácsal Pradest – amit Kína egyébként Dél-Tibetnek nevez – és Tibetet foglalja magában. 

A nyugati határszakaszon, Tibetben a műholdfelvételek egyre határozottabb kínai jelenlétre utalnak. Itt a Kínai Kommunista Párt (KKP) még 2017-ben katonai létesítmények kiterjedt hálózatának kiépítését rendelte el, amelyek a Népi Felszabadító Hadsereg (PLA) csapatainak telepítését támogatják. Azóta úgynevezett „jóléti falvakat” – kínaiul hsziaokang – emeltek, hogy több mint 250 ezer tibetit telepítsenek át a határhoz közelebb eső részre, ezzel is állandóságot és hitelességet teremtve Peking követeléseinek. A falvak olyan kettős felhasználású infrastruktúrát tartalmaznak, mint lakások, utak, közszolgáltatási létesítmények – köztük szupermarketek, iskolák és rendőrőrsök –, valamint internet- vagy 5G-kapcsolat.

A falvak a KKP szélesebb körű, „A Tibeti Autonóm Terület határ menti területein a jóléti falvak építésére irányuló terv” részét képezik, amely mintegy 628 falu építését foglalja magában 112 tibeti határ menti városban. Tavaly az összes falu építési munkálatai befejeződtek. Igaz, a települések pontos helye nem nyilvános, az indiai külügyminisztérium szerint az egyik Arunácsal Pradesben, a LAC keleti részén, 4,5 kilométerre fekszik az India által követelt területen belül.

Ezek a falvak azért fontosak, mert lehetővé teszik Peking számára a területi ellenőrzés érvényesítését. 

A havonta többször tartott, háromtól tíz napig tartó járőrözések célja, hogy a PLA és a KKP egységeit tájékoztassák a helyi viszonyokról, valamint az útvonalakról. A Global Times szerint a kínai zászlókat is kitűzik „a kulcsfontosságú pontokon, ha szükséges a terület igénybevételéhez”. A falvakban zajló PLA-toborzási akciók pedig tovább biztosítják a személyzeti tartalékot.

Kína növekvő jelenlétének a LAC közelében más szempontból is van jelentősége: légi támaszpontokat, helikopterleszálló pályákat és légvédelmi létesítményeket is magában foglal. Ezek száma 2017 óta több mint megduplázódott. 

A 2035-re elkészülő útvonal körülbelül 20-50 kilométerre fekszik a LAC-tól. Az út a vitatott Akszaj Csin régió egészén átíveli majd, a Galwan-völgyön keresztül a Pangong Tsóig, ahol a KKP lefektetheti a jelentős és hosszú távú katonai jelenlétének alapjait.

A 2022 októberében készült műholdfelvételeken jól látszik a PLA új főhadiszállása és helyőrsége, amelyet árkok és bástyák szegélyeznek a felszerelés tárolására és biztosítására. A tótól északra egy hegycsúcson egy radarkupola épül – feltehetően a hírszerzés vagy a radar számára. Mindössze 23 kilométerre pedig Kína sietve befejezi a Pangong Tsón átívelő híd építését, amely összeköti majd az északi partot – amelyet India Ladak régiónak nevez – a délivel Tibetben. Az átkelő megkönnyítheti a PLA csapatainak és felszerelésének mozgását. Ez egyben egy olyan eszköz is, amellyel Kína elő tudja mozdítani a területi ambícióit is.

Hogy válaszol India?

India szintén infrastruktúra-építésbe kezdett, 2020 óta felgyorsította a kettős felhasználású, összeköttetést biztosító infrastruktúra kiépítését a LAC mentén. A keleti határszakasznál létesül az Arunachal Frontier Highway, egy 2000 kilométeres autópálya, amely a McMahon-vonalat követi. Maga a sztráda a Bhutánnal szomszédos Arunácsal Pradesben található Magónál kezdődik, Tawangon keresztül halad majd, és a Mianmarhoz közeli Vijayanagarnál ér véget. Az autópálya mindössze 20 kilométerre található a LAC-tól, és a tervek szerint 2027-re készül el, ami majd megkönnyíti az indiai hadsereg csapatainak és felszerelésének mozgását a völgyek között – amit jelenleg a zord terep és az éghajlat is nehezít.

1. ábra. Az Arunachal Frontier Highway Forrás: Shutterstock

Említésre méltó még, hogy Arunácsal Pradesben épül egy kelet–nyugati irányú sztráda, a Trans-Arunachal – amely az állam teljes hosszában fog haladni – és több tucat kisebb út, híd, alagút, légibázis, valamint helikopterleszálló pálya. Ha ez elkészül, akkor a 12 kilométer hosszú Szálanf-alagút stratégiai, minden időjárási körülménynek megfelelő összeköttetést biztosít a LAC közelében fekvő Tawanggal. 

Áprilisban az indiai kormány 600 millió dolláros „Vibráló falvak programot” indított, amelynek a célja 2967 falu fejlesztése a LAC mentén. A projekt, amely bizonyos tekintetben a KKP kezdeményezését tükrözi, utak, közszolgáltatások építését foglalja magában – beleértve a vízellátást, az áramszolgáltatást, az internetkapcsolatot és egészségügyi központokat. Az első szakaszban (2023 és 2026 között) 662 falu építése várható. Az még nem derült ki, hogy a program törekszik-e a civil-katonai integrációra, amelyet a kínaiak követnek, de egyelőre úgy tűnik, hogy a határ menti katonai tevékenységtől elkülönül. Az indiai hadsereg állománya által tett megjegyzések azonban arra utalnak, hogy ez még változhat.

Az indiai hadsereg helyreállítása

Az indiai infrastruktúra-építés azt tükrözi, hogy Újdelhi felismerte a kínai–indiai határ mentén megváltozott helyzetet. 

India számára a 2020-as események és a KKP ezt követő tevékenysége az egész kétoldalú kapcsolat megromlását jelentette.

Az új határigazgatási struktúra mellett az általánosabb fenyegetés felismerése arra késztette Indiát, hogy katonai erőit Pakisztántól a legközelebbi térségbe helyezze át. Az indiai hadsereg 2021-ben az I. hadtestet átirányította egy hegyi csapásmérő alakulatba, amely Ladakból képes támadó csapásokat indítani a LAC-on keresztül. 

India 17. hegyi csapásmérő hadteste (MSC) szintén további 10 ezer katonát és felszerelést kapott. Emellett átirányították, hogy kizárólag a LAC keleti határszakaszára koncentráljon, az I. hadtest pedig mostantól a nyugati Ladakra összpontosít. Mindezek mellett több más egységet is arra utasítottak, hogy a LAC-ra koncentráljon, többek között a középső szakasz mentén, Uttarakhandban. 2021-től több mint 50 ezer indiai katona állomásozik a LAC mentén, mivel a határ stabilitása az előfeltétele a Kínával való kapcsolatok normalizálásának.

2. ábra. A kelet–nyugati irányú Trans-Arunachal Highway Forrás: Shutterstock

A kínai „szalámitaktika”

Januárban indiai tisztviselők azt állították, hogy a PLA növelte csapatai jelenlétét a LAC keleti határszakaszán, Arunácsal Prades közelében. Bár a frissített adatok nem nyilvánosak, 2020 júliusában a PLA több mint 200 ezer katonát állomásoztatott a nyugati hadszíntér parancsnokságán (WTC), amely a teljes kínai–indiai határvidéket felügyeli, beleértve Arunácsal Pradest is. A csapatok hozzáadása az amúgy is komoly katonai jelenléthez – tekintettel a KKP-nek az indo-csendes-óceáni térségben lévő amerikai erőkkel kapcsolatos aggodalmaira is – arra utal, hogy a KKP prioritásként kezeli a WTC-t és a LAC-ot.

3. ábra. Háborús emlékmű Arunácsal Pradesben, ahol trikolórral jelzik, hogy a terület Indiát illeti Forrás: Shutterstock

A PLA stratégiája a LAC mentén hasonló a Dél-kínai-tengeren alkalmazotthoz, ahol Kína a hibrid és a szalámitaktika kombinációját alkalmazza. A LAC mentén például a kínai erők egészen az általuk követelt határig járőröztek, míg az indiai hadsereg általában a LAC közelében maradt, és csak egy 65 járőrpontból álló vonalat (PP) közelített meg néhány kilométerre a jelenlegi határtól.

Úgy tűnik, hogy a PLA kihasználta ezt a nem őrzött rést, hogy a LAC-ot visszatolja a PP vonalához India területén. Így januárban India a 65 PP-je közül 26-hoz már nem férhetett hozzá. 

Ezt kihasználva április 1-jén – mint valamilyen áprilisi tréfa – a kínai Polgári Ügyek Minisztériuma kiadta az Arunácsal Prades 11 helysége „szabványosított földrajzi neveinek” frissített listáját. Ez a neveket kínai és tibeti írásjegyekkel, valamint pinyin nyelven – a kínai legelterjedtebb latin betűs átírása – tartalmazza, és ezt a lépést a Global Times „törvényes lépésnek és Kína szuverén jogának” nevezte. Ezenfelül a lap szerint Arunácsal Prades – a KKP számára Dél-Tibet – „ősidők óta Kína területe”. Nem ez az első eset, hogy Kína megpróbálja a területi követeléseit helységek átnevezésével előmozdítani. Hasonló, Arunácsal Pradest érintő listát adtak ki 2017-ben és 2021-ben is, mindössze néhány nappal a KKP szárazföldi határokról szóló törvényének hatálybalépése előtt.

A jövő forgatókönyvei

Az India és Kína közötti diplomáciai erőfeszítések mindeddig nem sok eredményt hoztak. Ez azonban nem meglepő, és bár a folyamatos diplomáciai eszmecsere üdvözlendő, elfedik a valóságot – vagyis azt, hogy India és Kína egyaránt gyorsan militarizálódik a LAC-övezetben. Újdelhi politikailag a határvitát helyezte a kínai–indiai kapcsolatok középpontjába. 

A KKP valószínűleg folytatja a LAC műveleti hatósugarában lévő új katonai képességek fejlesztését és szalámitaktikájának fejlesztését. A katonai és infrastrukturális fejlesztések a LAC mindkét oldalán valószínűleg további beruházásokat ösztönöznek – és mivel mindkét helyen több csapat van viszonylag szorosabb kapcsolatban, megnőtt a destabilizáló zavarok kockázata. A legvalószínűbb forgatókönyv a további eszkaláció.

Az India és Kína közötti egyéb súrlódási pontok tovább bonyolítják a helyzetet. A dél-kínai-tengeri ütközetek lehetősége, a dalai láma utódlásával kapcsolatos tibeti fejlemények, a gazdasági szankciók, a KKP által Pakisztán stratégiai felkarolása, valamint a kibertámadások mind fokozódó nyomást gyakorolnak Pekingre és Újdelhire.

A kevésbé valószínű forgatókönyv egyfelől az, hogy Peking vagy Újdelhi a deeszkaláció mellett dönt, másfelől az, hogy bármelyik fél a LAC-ból való széles körű kivonulás mellett foglal állást. Az erőszak kiújulása esetén Peking és Újdelhi arra kényszerülhet, hogy kijelölje és elhatárolja a LAC-ot. Egy ilyen rendezés méltó lenne az indiai és a kínai döntéshozók erőfeszítéseinek, mivel megszabadítaná a hadseregeiket a kötöttségektől, és lehetővé tenné számukra a máshová való stratégiai átirányítást. A KKP szuverenitásra helyezett hangsúlya és a növekvő indiai magabiztosság azonban valószínűtlenné teszi ezt.

Címlapfotó: shutterstock

Kapcsolódó cikkeink: 

Kína tengeri terjeszkedésének új szakasza: 46 ország, 78 kikötő

India 2075-re a világ második legnagyobb gazdasága is lehet, de sok még a tennivalója

India, Kína és Nigéria lesz a három legnépesebb ország 2050-re

További cikkeinket, elemzéseinket megtalálja a makronom.hu oldalon.